Évezredek fejlődési karmája 1: civilizációs lépcsők, törések, buktatók

A mai ai téma a civilizációs változás (vagyis: nem-változás, formai változás) lesz. 

A bejegyzés zöme készen volt, azonban kapott egy lökést a Qbit "Randalírozó ágensek..." kezdetű adásából, pontosabban a komment-szekcióból, remélem, eljut hozzájuk. 
Íme az okozat oka:

 

Fejlődés: civilizációs lépcsők, töbrök, buktatók, törések, hit, virgázás, suvadás, "azt hiszed", csillogás - vagy: benső ébredés, dolgokon túllépés / túllevés, a nehéz útra lépés,  

Civilizációs túlfejlődés? 

Az emberiség fejlődése nem hinném, hogy egyenlő a tech-világ exponenciális fejlődésével, vagy a "jobban éléssel".
Valóban: az egyik húzza magával a másikat (de minden irányba), a szkeptikus énem közben azt mondja, hogy természetellenes életmódot élünk, mindent felzabálunk - a "sokan vagyunk" nem feltétlen jó, és az emberiség zöme így is szolga lesz, legfeljebb még nagyobb számban, és a környezetünk is egyre ismeretlenebb lesz a 70%-ban nagyvárosi lukakban, mikrokozmoszokban élő emberek számára. A nagyvárosi, ultra-szervezett infrastrukturákban gyakorlatilag a környezet ellenni harc és az összezártság miatti zaklatottság lett részben az alap.
Nyilván sok előnye is van az infrastruktúrának, a kommunikációs lehetőségeknek, és jó esetben az összezárva élő emberek is segítenek egymásnak, bár szvsz. ez elég ritka, főleg, ha nincs valós közösség.
A civilizációkkal összefüggő marketing-tevékenységek, s fejlesztések ezerrel mennek, közben már a klímaberendezések száma (is) hozzájárul a nyári városi hősziget-jelenséghez, ami csak koronát tesz az aszfaltozott, a széltől is zárt, szinte várfalakhoz hasonló méretű, zárt bérház-falak nyári belső melegedésére - mert belülről hűt, de az utcára kilépve plusz hőt ad - nem is keveset.
Ami benn segít, kinn a környezetet melegítve nagyobb térségben pusztít. Mellesleg nem is lehet mindenhova beépíteni.
Budapest belső része pl. mára a Kiskunság legmelegebb részeivel vetekedik az utóbbi 13-15 évre jellemző felmelegedős szakaszban, a bő 3 hetes hőhullámok éjjelein - hajnalain is mérhetünk akár 23-24 fokot, a klíma nélküli szobákban pedig hajnalban 31 fokot; hiába kiváló a tudomány, a számítási kapacitás, a Természet sokszor máig győz, ha az emberi szervezetről van szó:
elég sokan kapnak hőgutát, zömmel az idősebbek, bár a mostani helyzetet már nem csak ők sínylik meg, hanem majd mindenki. 

Fejlesztettük a környezetünket. 

Ha nem összeterelt városi birkaként élne az emberiség zöme (kb. 35 éve volt amúgy százalékosan a demográfiai fordulópont - érdekes, hogy kis túlzással világszerte.)

Vagy ha annyira érdemi lenne a fejlődésünk, és ennyire ragaszkodunk a gigavárosokhoz (hollywood elhozta a világnak őket a moziban és a tv-ben, mindenki rajong NY és Los A.-ért - rajtam kívül - Kína pedig megfejelte 15-30millió fős kivitelben őket, a felhőkarcolókon csodás éjjeli led-világítással és némi orwelli világgal, de a domináns kép a posztszocialista magas panelház.)

A hatalmas fejlődésünkkel már rég felfedeztük volna, hogy élhető városokra lenne szükség, értelmes tervezéssel, minél kevesebb betonnal - aszfalttal, rengeteg zöldterülettel és szellőzéssel, de ez az utolsó, a gyógyszeripar mellett az ingatlanbiznisz a GDP-számokat szépen növeli, így egy külpesti városrészben egy régi telek és ház helyére ma felhúznak 3  kis házat, vagy egy nagy emeletest, a kert fele térkő és angolpázsit, talán 2 kisebb fa és fél négyzetméter zöldségeskert/család jut mindenkinek.

Nem véletlen próbálja az emberiség a mezopotámiai, indus-völgyi és ős-kínai, de akár a levantei, elő-perzsa, és anatóliai - ill. az akár még régebbi Margus / Margiana kultúra néven is mára lassan ismert civilizációt alapnak tekinteni. 

(Margiana: Gönür Depe néven ismert, ami sokak szerint "hiányzó láncszem" a mezopotámiai és indus-völgyiek közt, és 5-7 ezer évvel korábbi kultúrának datálják.)
A racionalitás sem hiányzott, megvoltak a vízcsatornák, ennek input-output vonala is, de a társadalmi berendezkedésre is következtettek, a csillagászat sem volt ismeretlen.

Mindezt a rómaiak csak évezredekkel később tanulták meg. Alighanem Egyiptomban is megvolt a civilizációs mag, ahol közben gigászi piramisokat építettek "emlékül", vagy más okból - mindenkinek a fantáziájára bízom, mit gondol róla.
Az viszont feltűnő, hogy ma is szeretnk gigászi felhőkarcolókat építeni - és ebben egymással versenyezni - amiben csak egy dolog erősebb: a nagy számokkal történő dobálózás.
USA, Dubai, Malajzia / Szingapúr, Kína - csupa kereskedelmi központ és gigászi verseny.
Korábban valahol hallottam olyan "népi pszichológiai" véleményt, miért is olyan nagyok az amerikai autók már legalább 60 éve: belső kompenzáció. Az oroszoknál sincs ez másképp, bár nekik az északi- és szibériai hódítások után a tajga- és tudra bejárása miatt kellett is pár brutál jármű, de a városi exportált Volga autókat ez nem indokolta :-)

Kihagytam egy nagyon fontos civilizációs - kultúrális mérföldkövet, ami nagyon későn került a felszínre, ahogy az emberiség érdeklődő része elé is.
Gondolom, az általános oktatásba is tanárfüggően kerülhet egyelőre, mert nagyon sokmindent megboríthat, olyan a téma:

A sokáig ismeretlen civilizáció

 Ez Göbekli Tepe - egy domb alatt feltárt monolit-csoport csodaszép kőfaragásokkal együtt. A dk-törökországi Sanilurfa közelében található.
Kb. 2 évtizedes feltárás után kiderült, hogy 12ezer éves emlékről beszélünk - s ez nem holmi fikciós / fantasy téma, hanem Klaus Schmidt német régész alapos gyanújának eredménye, aki 1994-ben határozta el, hogy nekiáll a feltárásnak.
Több réteg egymásra épült civilizációt talált - és nincs kizárva, hogy a mára ismert emlékek alatt is lehet még 1-2 réteg.

A wikipédia-szócikkben ilyesmit mondanak a témáról: "A Würm-glaciális végén letelepült vadászközösség hozhatta létre. Ennek alapján megállapították, hogy a szakrális, szociális és műveltségi kapcsolatok is lehettek alapjai az emberek társadalomba szerveződésének (lásd még: Anatóliai Civilizációk Múzeuma), ami esetleg meg is előzhette a növénytermesztő társadalmat (lásd: neolitikus forradalom). Idővel az itteni közösség is elkezdte a növénytermesztést és a háziállatok tenyésztését."

Göbekli Tepe eltemetett örökségéről 20 éve még nem sokan tudtak, legfeljebb a történelem, kultúra, földrajz és specifikusabb területek iránt érdeklődő, kereső emberek kaptak információt - mivel a szokásos civilizációs túltengések mindig a háttérbe küldenek olyan témákat, amiket esetleg újra kéne magyarázni - az pedig mindig nehéz ügy.

Ha a civilizációkat nézzük, mindenképp érdekelne, melyik helyen, s milyen hozzáállással élték meg magukat, a saját korukat, az emlékezetüket - és a jövőképüket?
Ha csak két oldalra egyszerűsítenénk, mivel most épp a nyugati szisztémiában (mémben?) élünk: más a felfogása a keresztény európai gondolkodásnak, ahogy más a szocio-darwinizmusnak is, bár tudtommal mindkét elmélet gyökere szintén több irányba ágazott el az idők folyamán. 

Információs és civilizáció

Mit, miért, hogyan fogadtak el?
Az biztos, hogy a kérdések ott vannak azóta, amióta az írásbeliségünk információi ránk maradtak - még ha egyes írásokat (vagy jelrendszereket) nem is ismerünk megfelelően.

Párezer év, az északi félteke felé indulva egyre jobban ritkulva - hiszen nem mindenhol véstek kőbe, agyagba, amit gondoltak, sok helyen a fa volt az alap, vagy a keleten a korai papír, bambuszlevél, kérgek, stb. - amit jól tároltak addig, amíg meg nem érkezett egy "múltakat eltörlő civilizáció", talán Tibet és a mára É-Kínához tartozó Belső-Ázsia példája elég szomorú, ahol Mao idején nem kevés történeti, gazdasági, kulturális, vagy hitvilági dokumentumot égettek fel; de az (egyik) alexandriai könyvtárban is megtörtént valami hasonló, csak akkor Krisztus nevében tették.

Pedig csak a történeti értelemben vett Jézus-képről - ahogy Buddháról is - elég nehéz azt  elképzelni, hogy kultúrát és gondolatokat pusztítsanak el. De a társadalom a képzetei alapján zömmel megteszi, amit mondanak neki.

Addig is volt információnk, amíg nem voltunk tele hi-tech eszközökkel, mint a mai - talán az "exponenciális túlfejlődés korának" is nevezhető időszakot élve.

Technológiai civilizációs (túl)fejlődés

Most az 1990-es évek külön asztalt igénylő számítógépeinek kb. az 50szeres hatékonyságú és erejű változatait hordjuk csak a zsebünkben (korosztálytól függetlenül), és otthon lehet még 1-2 erősebb masina is - bár ettől nem leszünk data science, vagy egyéb szakik.

Kb. 30 éve még folyóiratokat, könyveket olvastunk, kénytelenek voltunk a cikk / novella / regény / tanulmány végére érni, mert nem volt digitális űrlap, amin keresztül ma azonnal elindul az online marakodás. Legfeljebb email-cím a szerzőhöz.

10 éve se volt még általános a zsebből elérhető mesterséges intelligencia (LLM, agentic AI, stb.), legfeljebb akkor, ha programozó vagy, és egyes nyelveken tréningeltél programokat - algoritmusokat a tanulásra, bár a tech-gigacégek ebben már akkor is élen jártak, amikor azok eszközeit használva még nem is tudtál róla.

Ma egy magányosodó civilizáció a doomscrolling módszerrel használja a közösségi média végtelen kommunikációs útvonalait - pl. közlekedés közben (és bármikor)  - mások képein  irigykedve, kinevetve, elmélázva, fáradtan, jókedvűen, mosolyogva, anyázó fejjel, féltékenyen, stb.

Lényeg, hogy oda legyünk szögezve a képernyőhöz, viszont: ne kerüljenek bele mélyen semmilyen gondolat-folyamba, mert így lehet igazán jó analitikát csinálni az emberi  gesztusokról és reakciókról, ez pedig segített az AI modellek finomításakor: minél több adat érkezzen-menjen. A google amúgy már 2015-ben elmondta, hogy az akkori kereső-rangsorolásának jelentős részét a RankBrain nevű gépi tanuláson alapú algoritmusa adta.
(Ekkortájt SEO expertként dolgoztam cégnél 13 évig.)

Kis Baudrillard / Matrix hasonlat: a social media, mint szimulákrum, ami felépítheti a szimulációt.

2009 körül kb. bolondnak néztek, amikor azt mondtam, hogy pár év múlva mindenki az okostelóját fogja nyomogatni utazás közben, és a facebookon fog lógni.
A saját képeket magunkról zömmel hazug módon, csak előnyös pózban, lehetőleg javítva feltöltve.

Sokan azt hitték, hogy ez csak a tech szektorban és pl. a helymeghatározás miatt az utazóknál terjed csak el, és széles körben soha nem.
Kár, hogy nem fogadtunk, mert annyira bejött, hogy sokaknál elsődlegesebb lett akár egy notebookhoz képest is.

A reggeli "metrón - buszon megállás nélkül telózós lány" - egy modern archetipus - nem beszélni fog a barátnőjével a kialkudott telószámlán, hanem rövid, szmájlis üzeneteket küld majd friss képekkel. Megvalósult.

Mára az ifjú, friss párok is a telójukat nézik, 15-20 éve még csókolóztak és ölelgették egymást.

Az ember és a technológia

 A megörökítés lehetősége nyilván megvolt a régi korokban is, bár a jobbágy nyilván nagyon ritkán kapott lehetőséget arra, hogy kapjon - vegyen egy festményt, rajzot a családjáról.
Nyilván, akinek nem telik rá, ma sem tud venni AI-chipes szupertelót a kellékeivel és garanciával majd egy milkáért.

Mindeközben az individualista világképben sokuk képtelenné válik az élő, spontán kapcsolatteremtésre - de megérkezett az "új barát", és az "új pszichológus" is.
Zömmel beépítve a zsebszámítógépbe, elég csak balra húzni az ujjat a kijelzőn, és jöhet a kérdés.
Ha kevesebb a keret, akkor limitáltabb modell érkezik, de a válasz mindig ott lesz.
Viszont: milyen lesz az a válasz?

Pár egzakt kérdésembe azért belebukott (igaz, nem a webfejlesztős, programozós stb. témából, abban nyilván jó, hiszen az "ő" saját nyelvük lenne. De néprajzi - történelmi kérdéseknél sem tudott igazán mélyre menni, aminek nyelvi akadálya lehetett.)

Az emberi kapcsolatok nyíltságára visszakanyarodva:

Ez minden kultúrában eltérő nyilván, nem ugyanolyan az északi, kontinentális, mediterrán, déli emberek lelkialkata.
Viszont ami közös: a jelenlegi, a polgároknak is tesztelésre és tanításra kieresztett nagy nyelvi modellek "csúcspontjainak" biztos, hogy van betáplált ideológiája, amit az ember tett bele, és cenzúrázik, ha azt akarják a tulajok.

Ilyen szempontból semmi nem változott. Ezt a bejegyzést is biztos, hogy pár agent átnézi, vagy tanulás, vagy ellenőrzés céljából. 

Pusztulás / változás

Eddig pár kivételtől eltekintve majd mindegyik neves civilizáció elpusztult. A népessége megmaradt, zömmel beolvadva egy másikba, vagy tovább költöztek. A megmaradtak vagy "sikeresebbek" lettek, vagy nem, de a leszármazottak ma is élnek - különböző nyelvi- és kultúrális családokban. Mezopotámia és a mai Törökország területén élő korai civilizációk elég jó példák.

Mostanság egy 4ezer éves gyökerű, természetesen több változáson átmenő keleti civilizáció áll szemben egy alig 3 évszázados - de európai gyökerű nyugatival, akik a globális soft power - azaz a szórakoztatóipar erejével húzzák be az embert: csak a filmvilágával és szupperhőseivel, popzenéjével, sportjaival + a coca colával új vallást teremtett, a háború megnyerésével egy technikai fennsőbbséggel rendelkező civilizációt is szerezve magának.

Hozzá kell tenni, hogy utóbbi államszövetség a 20. század '40-es éveiben a saját ellenségeinek megvásárlásával szerzett technikai előnyöket az űrkutatás, és a nukleáris fegyverkezés területén is.

A keleti fél pedig már a Mongol birodalom idején sok olyan vívmánnyal rendelkezett, ami nyugaton még nem létezett, és a jelenlegi nyugati kereskedelmi partnereitől is annyit tanult a gyártósorokon (s nyilván egyéb csatornákon) át, hogy meglepően gyorsan felzárkózott melléjük - egy látszólagos rendszerváltozással együtt.

Most ők kardoskodnak az AI-csatetéren, zömmel elég jól megválasztott színészekkel az élen.

Mindeközben az emberiség 85%-a ugyanúgy tele t...el ébred reggel, mert ismét azt kell csinálnia, amit a szíve szerint a legkevésbé se tenne, de mégis kénytelen rá, hiszen a rendszer miatt mindig szükség van anyagiakra.

Oda még nem ért el a társadalom, hogy az ember (és igen, a környezet / Természet) békén legyen hagyva.

Az ember legyen az iparért - vagy az ipar legyen az emberért?

Ha innen nézzük, melyik élet a jobb, és tartalmasabb?

A rövidebb, amiben megélik a fontos csúcspontokat (s a mélységeket is), vagy a hosszabb, amelyikben 70-80 éves korig a többség egy igazából ismeretlen gazdasági - politikai rendszert szolgál az élete zömében, már akkor is, amikor még nem ébred ennek a tudatára. Mondjuk ez mindig megvolt, csak a mértéke és az elfogadása változó.
Nem véletlen hívják társadalmi szerződésnek azt a jelenséget, amikor együtt élünk egy rendszerrel.
Az viszont jó kérdés: mikor érkezik be az életünkbe / tudatosul, hogy kezet rázott velünk a Társadalom nevű bácsi-néni, és mikor nyújtja ki a kezét feléd, hogy szerződést akar veled kötni?

Ha van ilyen emléked, kérled, szólj hozzá a bejegyzéshez!

Később jön-e még másik porszívó-ügynök, hogy hasonló kérdést tegyen fel?
(Nem. Jönni jön, te csak némán aláírsz.)

A finomabb, kíméletesebb verzió: egy "TársÚron" belüli rend érkezik időről időre, aki már lekezelt az Aktuális főnivel, csak jobb fejnek tűnik, mint a többi.
AI helyett AÚ.

Most, a digitális korban nagyon megkérdezném egy emailben Philip K. Dicket, mit gondol erről a jelenségről, és miket élt meg a szabadon eresztett gondolatfolyamai során, melyek úgy meandereztek, mint egy zabolázatlan folyó.

Jó esetben kivétel a "civilizált nyomor" alól a gyerekkor + a tanulási, ismerkedési, komálási, társaság-választási időszak - kb. 16-23 éves korig (de már a 4. év után is ezernyi civilizációs elágazás érkezik.)

Valóban: sokan tovább élnek - de az alap-modell nem sokat változott.
Végül -  ha "jó munkás" volt az ember, s jó pontokat gyűjtött az egyén a társadalomban, ezzel megkapott egy élhető nyugdíjat, így jó esetben a hosszú életet élő humánok esetén a rövid gyermekkori világ után megérkezhet még 5-20 évnyi "szabadszállás" - kinek, mennyi maradt még a szalagból.

Viszont: ez sem biztos, eleve már egy nagyvárosi lakásbérlet - biztosításokkal, egyebekkel sem olcsó, ha nem tehetős az ember. Minden ehhez a spekulációhoz idomul, és a mai technikai szükségletek - az AI gyűjtőnevű témával együtt - elképesztő erőforrást égetnek el. Környezetit, és anyagit egyaránt.

Energia-kérdésben Kína áll nyerésre: a Himálaya hegységből és a hozzá kapcsolódó többi hegyláncról, fennsíkról érkezik kis túlzással fél Ázsia éltető vize - ezt durván megcsapolták a hozzájuk becsatolt területekkel, ld. Tibet, Kelet-Turkesztán és Belső-Mongólia hegyvidéki határ-részei, Qilian hegység, Szecsuán, stb. 
Az "expanded China 2.0" bőven nyertes lett a versenyben az Európa számára elképzelhetetlen mennyiségű édesvíz tekintetében. 
Hatalmas vízerőműveket építettek fel mindenhol, a Yangtze folyón épített gigantikus gátrendszerrel többezer éves kultúrák nyomait dobták lazán a víz alá, köztük sok helyen a sajátjukét is, falvakkal és városokkal együtt; ilyet amúgy kicsiben az egykori román diktátor is megcsinált sok magyar és román faluval egyaránt kb. az utolsó 15 évében. 

A fejlődés eszméje és a verseny miatt tették mindannyian.
 
Ez volt a bolsevizmus hangja is. 
Falu -- kisváros - tanyavidék helyett menj szűkösen élhető, egyéniség nélküli paneltömbbe, ahol a szomszéd reggeli retyózását is hallod. Önellátó gazdálkodás és piacozás helyett menj az üzembe robotolni.

Valódi társadalmi (családi, baráti - nem rendszer által fogalmazott) kérdés: van, ahol az idősek tisztelete alapvető, így a leszármazottak kötelességüknek érzik, hogy gondoskodjanak róluk - annyira, amire tőlük telik. 
Rosszul fogalmaztam: nem csak az idősek esetén, hanem minden családtagra- és barátra is vonatkozott, egyes országokban jelenleg is működik, és néhol kieső társadalmak is léteznek - akár indián rezervátumokban, vagy kisebb szigetekben, s néhány megtűrt területen . 
Az idősek eltúlzott tisztelet-elvárása hallomásom szerint pl. Koreában kirívó, északon s délen is, és aki tud, vissza is él vele, képesek a mamik beülni székkel egy pláza kapujába, a fiatalabbaknak kötelessége őket kikerülni. 

A szorosabb társadalmaknál bármilyen gebasz esetén számíthat az ember legalább egy ágyra, vagy egy sarokba pakolt fekhelyre egy házban. 
Lásd: iszlám világ, de tudtommal a kínaiak közt sem jellemző, hogy bárki is az utcán maradjon, abba a kérdésbe most ne menjünk bele, hogy a mai kameraországban nem is lehet ilyen, ahogy Magyarországon is tabu volt bármilyen szociológiai probléma a kádárkorban, mert nálunk ugye "nincs baj." 
De létezik még pár ilyen ország, többen azt mondják, hogy éghajlati okokból alakult ki ez a szokás - teljesen más a túlzottan is komálós arab világ, mint a finoman szólva kevésbé szószátyár finnek univerzuma - ahol a '80-as években még élt a "nyitott ház hagyomány", ahol szabadon hagytak egy fekhelyet, az asztalon ki volt készítve 1 kancsó víz, s egy jókora kenyér, vagy ami volt. 
Délen a hő, északon a hű miatt szorult az ember a másikkal való kommunikációra.

A gigapoliszokban pedig sokszor mindenki le van sz..va.

Az alternatívák, a maguk természete szerint élő, részben önfenntartó organikus közösségek a kb. 150-200 év ipari változásai, gyorsulása alatt ki lettek húzva a papírról, viszont világszerte egyre erősebb hang érkezik e témában a  középutas, de inkább függetlenség-párti egyének + közösségek felől.

Nagyon érdekes lesz a végkifejlet - főleg egy ilyen tech háborgás mellett.

Mobil-kapitalizmus, és a Samsung Note széria (egykor) nagy méretei

 Az alaptémát a Goat Mobile Shop eme videója hozta fel:

Soha nem láttam senkin, hogy röhögött volna, amikor kijött a Note 2 :-)  Inkább csodálkoztak, furán néztek, értetlenkedtek, hogy a betyár mindenségit, ez mekkora gép, de biztos nehéz zsebben vinni, hogy lehet ezzel közlekedni?

 

 Ó, viszont milyen jól használható a billentyűzete, mennyire jók a színek (s igen, a fekete valóban fekete.)
Akkoriban zömmel a HTC pár telója, vagy a korai iPhone, esetleg egy közegnek még a Nokia egyes erősebb gépei voltak a meghatározók - melyekről te is csináltál pár nagyon jó kisfilmet.
2-3 éven belül persze rájöttek az emberek, miért szerettük meg, hiszen általános lett a kijelző növekedése.
Pont aktuális időben érkezett a videód, mert most krepált be a Note (20/U.) akkum, a gép kinyílt, mint a kagyló.

Anno a samu S1-el kezdetem kicsit "kötődni" a gyártóhoz - amúgy soha nem leszek márkahű, sok gyártónak van sok jó gépe, és sok rossz eszköze is, ahogy látom; notebookban a minőségével az apple talán a legjobb, de mégsem biztos, van más út is - kinek mi, és mire, akár teljesen független oprendszerekkel. (Olyasmi ez, mint a kultúrában a mainstream és minden más, a főáramú zene, irodalom, szórakoztatóipar folyik a csapból is, nekem kerülnöm se kell, mert kiver tőle a víz, hiszen bőven van más, ami izgalmas és saját íze, színe van.)

Aztán megláttam 2-3 ismerősnél a Note 1/2 közül valamelyiket, és nagyon megnyert, mert volt benne valami, ami pont az igényeimnek való: egy sűrűn jegyzetelő, író - blogoló, fotózó, olvasó, hangokat rögzítő, zeneőrült fazonnak pont jól jön bármikor útközben, a nagy felületen nem megy félre minden második karakter bepötyögése, az S-Pen pedig időnként egy valós "áldás" (a kézírást is máig szeretem, rajzolok is, jegyzeteknél a 2 formát pedig jól ötvözi, és rakás app létezett az alkotáshoz már a Note 2 idején is, ma pedig már szinte végtelen...)

Akkoriban a még újnak számító, nagy kijelző szintén tetszett, így elkezdtem rá gyűjtögetni, majd szolgáltató - bónuszpontos rendszeren belül sikerült megszerezni a Note II-t.

Ha már szóba került a phablet kifejezés: egy szigetközi kenutúrán - de lehet, már előtte is - a barátaim "kis TV-nek" keresztelték el 🙂

Amúgy igaz, előtte jópár évvel is olyan ős-okostelót használtam, ami "nekem való" volt, és más típusú ceruza is érkezett hozzá: a Nokia 5800 Express Music. A Symbian miatt nyilván lassabb volt, viszont a zenehallgatásra hegyezték ki - abban pedig sok versenytársán túltett - nem kizárt, hogy máig, max az azóta megjelent audio kodekeket / konténereket nem ismerné fel.
Az sd-n lévő helyi zene lejátszása a megfelelő szoftverrel és fülessel, egyéb kimenettel hibátlan volt.
Androidon pl. a Poweramp lejátszó liszenszelt verziója ért az előző hangzásának közelébe, bár állítólag egyes droidos Sony telók (walkman) is erősek voltak az átlaghoz képest.

Vissza a Note-szériára: soha nem váltogattam sűrűn a telefonokat - vagyis számomra inkább zsebszámítógépeket - ha bejött valami megérős szolgáltatói lehetőség (pl. készlet-kipergetés), esetleg azzal éltem, pl. szintén egy fotózásra specializált, azóta kinyírt Samu-vonallal (K Zoom 2ezer ft-ért...)

A Note 2-nek emlékeim szerint kb. 3-4 éves életet becsültem, mint egy replikánsnak :-) alapvetően elégedett is voltam vele: a külső sd-t tudtam bővíteni, vagy cserélni, így már volt pár előny:

- ha a zenékkel, ebookokkal telepakolt "mindennapi bkk-s - munkába utazós verzió" kellett, az volt benne;
- ha táj, makró, zivatar, koncert, stb. fotóznásra mentem, ami rögzítette a GEO adatokat is a dslr gép mellé, akkor meg az a kártya került bele.

A főleg téli hidegben, kirándulásokon megbuggyanó akkut bármikor ki tudtam cserélni, cserepéldány nélkül nem is indultam el távolabbra - és a csere valóban kb 20 másodperces művelet volt.
Ha nem értünk a műszerészethez, akkor is faék egyszerű művelet volt a csere.
Odafigyelés + patt, katt.
Teltek az évek, jól működött, bár lassult 2-3 év múlva, és már nem kapott új droid verziót.

Aztán jött a meglepi: akkori munkahelyen, cégen belül megkaptam egy használt Note 4-et, ami leszolgált már egy évet, a korábbi tulajdonosa már a Samu utód-Nótáját dalolta.

2015 körül kaphattam meg a 4-est, és 2020-ig elsődleges telefonként használtam, pedig a természeti jelenségek megörökítése végett kapott bőven port, kunsági homokot, szelet, esőt (felhőszakadást), de hőt is rendesen.
Viharvadászatokon és más időjárási - természeti események megfigyelésével jó társunk volt  - de pár természetközeli indie zenei fesztivál, hagyományőrző rendezvény 3-4 napjának a porát, hőjét is kibírta.
Vigyáztam rá, de nyilván leesett párszor: esés csak annál nincs, aki soha nem megy ki a szobából :-) De azt is jól bírta.
A végén mondjuk egy erdélyi, túlpakolt út legvégén már sérült a borítás egy kiesésénél a peronnál.

De a Note 2 és a Note 4 hosszú életének a titkában (ha nem is teljesen, mert nem lehetett rossz a HW/SW konfig sem) biztos, hogy benne volt a cserélhetőség is: megvettem hozzá a gyártói tartalék / pótakkut, akkoriban ez talán 5-7ezer ft-on belül elérhető volt. (A neccesebb utángyártottak jóval olcsóbbak, de azokat inkább kihagytam, állítólag orosz rulett-kategória.)

Természetesen a powerbank is alapfelszereléssé vált a sok többnapos, néha sátras túrán.

A gyengülő akku után, ha a garancia is lejárt már - a gyári szerviz helyett sokan állítólag inkább már egy új eszközön gondolkodnak, a meggyőző marketing pedig segít is nekik idő előtt dönteni.

Vissza a gyakorlatra: ez a pótakkus, "bankos" Note 4 konfiguráció simán kibírt egy 2019. januári gyimesi - kelet-erdélyi túrát is, ahol rendszeresen kb. 20 percekre odakinn, az erkélyen hagyott ketyere (ablak mellett, kesztyűre rakva azért) - éjjel-hajnali hangfelvételek készítésénél se murdált meg, pedig ott helyektől függően Januárban a -12, -25 fok sem ritka, igaz, mára ott is enyhébb sok tél.

Mindeközben volt egy Honor View 10 telóm is, amit kompakt utazó fotó- s videórögzítőnek használtam, sim kártyát soha nem látott, csak wifit, az akkuja alig 2 évet bírt ki.
A cserélhetőség 2017 után ugye már nagy ritkaság volt.

Egy nagy problémája viszont már megvolt ekkor is a Samuknak, hiába tartoztak a zászlóshajók közé: a frissítések limitált lehetősége és az egyre durvább túlárazás.

Tudom, pár éve a frissítést jól kitolták már kb. 3-4 droid verzióra, de az szerintem elég gáz volt, hogy vegyél 1-2 évente kb. Macbook air, vagy korábbi alapszintű Macbook áron egy új ketyerét, amiben mellesleg sokáig igazi újdonság se volt, a kamerák fejlődése is vegyes, CSAK a nagyobb felbontástól nem lesz önmagában jobb a kép, 8K videót pedig használjon az, aki tényleg éli a filmezést, de ők inkább kamerát fognak használni.
Aki játékos, az pedig úgyis vesz valami arra való konzolt, telót, vagy gépet.

Az se lenne feltétlen baj, ha egyes Linux alapú disztribúciók update-ciklusához hasonlóan menne az egész, azaz pl. a fontos alap-komponensek frissítése megtörténik, amivel szintén alapszintű szoftverek is frissíthetők, és biztonságosak maradnak.
De az fontosabb a gyártónak, hogy minél vékonyabb házba kerüljön a ketyere - gyakorlatilag a házban egymásra erőszakolt hardware-ekkel...
Közben mindenki kap egy jókora ai-marketinget, hogy simán lehetsz szuperhős a szelfiken, vagy megérkezett a multifunkciós ai barát-barátnő asszisztens, stb.

Amik aztán igazán kivágták nálam a biztosítékot: egy flagship telefon esetén - mint az utolsó Note szériában - azért még volt lehetőség a mSD kártyával történő bővítésre, 1 terráig. Eleinte csak az iPhone verziókból hiányzott a bővíthetőség, majd mindenki más is rájött, hogy ezzel is jót lehet kasználni.

Ezért már a legtöbb eszközön nincs külső tárhely támogatására lehetőség, talán csak a középkategóriában, vagy egyes kilógó márkáknál (pl. Fairphone.)

Valamit majd kitalálnak a játék- és marvel- vagy Hollywood-mániás embereknek, hogy rátesznek valami ledes, kamu sarki fényes, Star wars-járműves dekorációt a hátlapra, vagy 4 év múlva valamelyik ai / llm-el kombinált jelzőfény az egyik hollywoodi filmes lény - mondjuk egy Predator, vagy Dar Veder - 3D-ben kivetített verziójával fog ébreszteni, nyakvágósan - közben az egész oprendszer már a cloudból fog működni, csak pár app lesz fix, a többi maximum gyorstárazva lesz.

Aztán a másik randa húzás a jack dugók támogatásának megszüntetése volt rengeteg eszköznél.

De azt se tartom korrektnek, hogy a telefonon és a simtartó-nyitó tűn kívül lassan semmi más nincs a dobozban, "zöld" irányelvekre hivatkozva.
Pedig egy minőségi, és kellően hosszú kábel + töltőfej + a teló szintjének megfelelő fülhallgató alapvető keellék kéne, hogy legyen.
Ezt korábban a Note szériák jól megoldották, minőségi termékekkel.

Helyette mehetünk a közeli x-y boltba valamilyen kábelt és fejet venni, vagy megrendelni az egyik verziót valamelyik T betűs webáruházból :-) , és ha szerencsénk van, az kibír 5 hónapot.

Sajnos az az alap már nincs meg a gyártóknál, amit a felhasználó által is megérthető modularitásnak nevezhetünk; emlékszem, pár műsorod érintette ezt a témát is.
Közben pl. az EU is szorgalmazza a könnyű akkucsere lehetőségét, de talán pont Európa az, ahol a népesség a legkevésbé domináns a Silicon valley és Kína cégei számára - demográfiai szempontból, számok alapján legalábbis.
Mellesleg sokszor még kritikusabbak is vagyunk, mint mondjuk a USA népei.
Bár kis ellentmondás: hiába élünk egy gazdasági övezetben, a különbségek itt (is) nagyok.

Vissza a Samukhoz: a legutolsó telefonvételem egy S. Note 20 Ultra 5G volt, valamikor 2021 elején. Igaz, áron alul, és pár nappal ezelőttig kiválóan is működött.
Bár az 5g teljesen felesleges volt a hazai kiépítetlenség-kis lefedettség miatt, nem értem, miért nem volt kapható 5g-mentes változat.
Hamar ki is kapcsoltam ezt a modult; amolyan *vakítás-témának tűnt nekem, amikor sok helyen még stabil 4G hálózat is csak papíron létezett, és csak az akkut merítette ez is.

Hozzá kell tenni, amellett, hogy a 20. sorszám után kinyírták a Note szériát (legalábbis névben / összefésülték az S Ultrákkal, de lényegében megszűnt a különálló brand), kinyitható szériákat készítettek, amit még soha nem fogtam kézben, amúgy kíváncsi vagyok, mennyi ideig fogják bírni szakadás nélkül.

A 20-asom akkuja nemrég mondta fel a szolgálatot - amúgy kíméletesen használtam a telót / aksit, a korábbiakhoz képest kevesebbet volt kinn velem, ritkán használtam gyorstöltést, tartottam a kb. 15% - 85% közti javasolt töltést, stb., a fényerő se ment 100%-on, sok akkukímélő rutint használtam. Sőt, sokszor minden második napon simán pihent a telóm, kommunikálni máshogy is lehet.
Már nyár elején jelezte a rendszer, hogy gyengül az akker, irány a samu szakszer, zúgjon a cserebogár. Valóban gyengült a teljesítmény már egy ideje.
Előző hétvégén végül totál megadta magát. Kaptam javaslatokat, hogyan szedjem szét a telót, és cseréljem ki magam az akkut. Megnéztem, és köszönöm, de nem, mert elrontom, nem vagyok műszerész alkat, a tech világ inkább a szoftveres részhez / linuxhoz / webfejlesztéshez / blogoláshoz köt, de a vasakhoz ne nyúljon olyan, aki nem vasas :-)

A telefontest megnyitását viszont szépen megoldotta magának az akku:

Láttam reggelre, hogy púpos, elkezdtem leszedni a szilikon tokot - hát lám, jön vele együtt a hátlap is!

Kinyílt, mint egy kagyló.

Beleláttam a droid / replikáns szervezetébe, ami eddig egy zárt rendszer volt számomra: igen érdekes logikával van összerakva - ragasztózva.

A megduzzadt akku számtalan hardware-elem közt található, abban reménykedem, hogy nem nyomta szét a lényeges belső szerveket, ez mostanság fog kiderülni, amint megnézi a szervizes.
Biztos van oka, hogy nem a hátlap mellé tették közvetlenül (pl. a kamera-rendszer), de őszintén szólva: rossz volt ránézni.

Még a sim-tálcát is lehetetlen kinyitni, utánanéztem, mielőtt bármihez nyúlnék: nem is ajánlott azzal próbálkozni, mert jobb esetben megsérülhet, rosszabb esetben begyulladhat.

Ebben a samuban a méretéhez képest tényleg nagyon pici - közben 1 kisebbnek számító márka, a poco már kihozoz 8000 m.amperest is - bár biztos vagyok benne, hogy ott is "csudaszép" lehet a belső tér.

Itt esett le igazán, hogy mekkora marhaságnak látom azt a versenyt, ami manapság az utsolsónak tűnik az okostelók közt, miután külsőre már szinte meg se lehet különböztetni őket: a szín is csak annak jelent valamit, aki vágja, épp melyik márka milyen színű ketyerét adott ki, szóval lassan az alak (kerek, vagy szögletes) után csak 1 paraméter maradt a telók külső versenyéhez:

A vékonysági háború.

(Mint a szupermodell hölgyeknél a '90-es években, vagy korábban Twiggy.)

A Note 20 esetén a 7.5 centi szélesség, 16cm körüli magasság eleve csak valami (kis)kabát belsőzsebbe fér el normálisan, vagy legalább kistatyóban, retikülben, zakó-blézer belső zsebében (már ha olyan a szabása), a tájat járóknál a túraöltözet, vagy a katonai - horgászvadász és őr-cuccok esetén fér el, ott direkt nagy - mély zsebek vannak; vagy jó lehetőség egy övre szerelhető speckó tatyó, elvégre bő félmilkás ketyerékről van szó.
A sima nadrág / szoknya, ingzseb kb. kizárt - kivéve, akit nem érdekel, ha kilopják a farzsebéből (páran amúgy lazán úgy viszik az adataikat... még a város pocsék részein is.)

Ez a méret pedig mára nem a Samsung Galaxy S Ultra család (ex-Note) sajátossága, hanem majd minden márkáé, talán a szélességnél - magasságnál lehet pár mm különbség, az alaptémához visszatérve: akik anno nevettek, nem gondolták volna, hogy gyakorlatilag "nyert" a Note mérete, eleve rengeteg internet-felhasználó inkább a mobileszközöket használja, esetleg okos tv-vel párosítva, így nem kell áthívni a szomszéd srácot ahhoz, hogy "szerelje meg az internetet."

Persze van pár zsebrevágható méretű teló, amit direkt azoknak készítettek, akik csak telefonálnak, sms-eznek, facebook - messengereznek, tiktakoznak, de nem tiltakoznak, mobilvásárolnak, készítenek pár szelfit, családi képet, megnézik, hol jár a busz / vonat, esetleg megnyitják az index, vagy Nők lapja online-t a villamoson.

Ehhez a szélesség-magassághoz jár kb. 0.7cm vastagság.
Akkora bűn lenne egy erőgépnek (elvégre ha azt nézzük, sok notebooknál erősebbek a zászlóshajó-telók) kb. másfél centi, vagy akár annál is nagyobb vastagságban gyártani őket? Nem lenne annyire "sexy", és divatos, ha vastagabb lenne a zsebgép?

Szétnyíltan látva a Notit az tűnne logikusnak, ha legalább dupla ilyen vastag lenne, főleg, hogy még az S-Pen is hozzá tartozik, és igen, talán ideálisabb lenne másik hely a sim / sd - tálcának is, az akkunak pedig hátul megadnák a nyitási lehetőséget.

Ősz (Természet és szervezet)

Simán csak Ősz, Napnyugta előtt. 

Montázsolva a Természet és a szervezet. 

A színkavalkád ilyenkor, és Május-Júniusban a legerősebb, leginkább a Tájban persze. 

Fotózás és hangulat szempontjából a korábban induló, tovább tartó Naplemente sokat hozzáad a színekhez, szépséghez. 

Ami máskor szürke, néha ocsmány - ilyenkor képes aranyként ragyogni - csak észre kell venni. 

A fenti montázson nyilván van kis átdolgozás, de a falak, üvegek, fák színe élőben sem állt távol a képtől. 

A jobb-harmadnál látható ablakon visszatükröződő Napot nem sikerült úgy visszaadni, naracsmélyben ragyogott. 

Ideák és társadalmi változások - találjunk Haza!

Az természetes, hogy minden változik - de amikor egy civilizáció túlnövi magát, egyre nagyobb társadalmi különbségeket okozva, szinte azonos gondolkodást preferálva, abból zömmel nem sül ki jó.
Vajon miért nem látjuk igazán világosan pl. Egyiptom múltját? Mi szakította meg azt a kultúrát?

Sokféle kísérleti izmus torzója került hatalomra a történelemben, zömmel hódítással, egyesek radíroztak, beolvasztottak, mások csak adóztattak.

Merre tovább?

Emberiség tekintetében: (látszólag) hatalmas elérhető tudással rendelkezünk, de a spirituális és lelki alapjainkat elvesztjük, nyugaton a tételes vallások inkább afféle "stílusgyakorlatba" és társadalmi pólusokba - identitásba mennek át, a jóléti társadalmakban főleg. Vagy megkövesedetten vonalas, vagy afféle jótékonykodós státuszba mennek át.

A fogyasztás, státusz, magamutogatás, karrier, vagyon, státusszimbólumok, "még több tech cucc", információs bábel és a bulizás lett a "szent".

Keleten a szellemiség még talán jobban működik, de ott is erős a kapitalista szemlélet erősödése.
Néhol vallási háborúk folynak, ahogy a nyugat is tette annak idején jó sokáig.

Elég Afganisztánt nézni, a maga kb. 20 népével, s jóval több nemzetségével; egykor az avesztai - zarathustrai hit és a buddhizmus fontos térsége volt, a titkosszolgálatok által a régi (és új) szovjet-orosz ellenség ellen feltüzelt, fanatizált muszlimok idővel felrobbantották a sziklába vájt Buddha-szobrokat, miközben onnan nem is messze, Kasmírban léteznek olyan zarándokhelyek, ahova a hindu és muszlim egyaránt eljár.

A gondolkodási és infrastrukturális globalizáció már az elzárt völgyekbe is elér, például a ma Pakisztán északi részén lévő Hunza-völgybe, ennek nyilván van előnye is, de egyben idővel elvesztik a sajátságukat az ott élők. Biztos nem volt könnyű az életük, de az is biztos, hogy saját kultúrájuk volt, a hitvilág- és világlátástól kezdve a zenén át a viseletig, és gyanítom, amíg nem volt állandó komment-pötyögés, folyamatosan tolt külső inger-bomba, sokkal összetartóbbak voltak a családok, nemzetségek, egész más lehetett a közösségi élet, a gyerekek nem a képernyőt bámulták, hanem egymással játszottak, egyszerű eszközökkel, vagy megcsinálták a saját játékukat. (Ebből egy kicsi még nekem is jutott a '80-as években.)

De elég csak alig-keletre menni: fennáll ez a dilemma Gyimes és Moldva határán is, Háromkúton - ahol izoláltabban megmaradt a hagyomány, elképesztő természetismerettel, népi műveltséggel. Nekik nem kellett sokezer forintért megvásárolni a gyógynövény-készítményeket a dm-ben vagy a patikákban, vagy 10ezer forint/kilós áron Rókagombát venni, netán túlárazott bio-termékeket rendelni a fél világon át szállítva, agyoncsomagolva, mert tudják, mit, mikor és hol kell leszedni, s mivel kombinálható.

De a 30-40 éve brutálisan felgyorsult urbanizáció beszippantja ezt az életvitelt, ahol a megismerés fizikai formában is élt. 

A másik jellemzője eme mára mikrovilágokká váló társadalmaknak az önellátás.

Háromkúton a megyehatárok módosítása - közigazgatás szólt bele a járt Útba (hurrá, állam, szeretünk!) - majd egy közút építése, ami be fogja hozni az "egységesített világot", és 1-2 évtized alatt eltűnnek a helyi sajátságok. Vagy "skanzen" lesz belőle.

Lassan vége a diverz kultúráknak, helyette más diverzitást hoz egy másik nyugati katyvasz-világ.
A vezető keleti hatalmak se jobbak e szempontból - látszatra különböznek, csak más a gyarlóság jellege - a kontrollról nem is beszélve.
A tech-kontroll már szinte mindenhol alapvető. Hiába van irtó sok előnye a technikának, de nehéz lenne elhinni, hogy mindez "értünk van" 😅

Nyugaton hollywood és társai tömik a polkorrekt ideológiájukkal a fejeket, vagy a tech gigacégekkel együtt cenzúráznak, ha valami kényes. Pedig elvileg szabadság van.
A "keleti" nagyvezírségek pedig a sok sanyargatást követő jólétiséget megadva a népnek egyfajta elfogadó-állapotba teszik őket - egyenesen a masszív kontroll keze alá.

Az egészben az a furcsa, hogy - nyugatról / középről nézve - a francia forradalom óta keletkezett ideológiák sorát megismertük már, zömük el is bukott, vagy bukva született, de a társadalmi többség ragaszkodik ahhoz a nézetbeli felosztáshoz, ami kb. onnan indult el.

Hiába van irtózatosan sok információ (amiből sok fals), elérhető tudás terén exponenciális fejlődés, a tudatosság és szellemi, lelki látásmód nélkül semmire se megy vele az emberiség.

Marad a cicaharc. Politikában, kommentelésben, gondolkodásban.

? Tényleg marad?

Sokaknak van már elege, sokan ki akarnak ebből szállni.
De nem forradalmak, és hasonló illúziókat kergető harcok formájában, hanem Belülről akarnak kiszakadni. 

Edge Of Sanity remix és remaster lemezek - Purgatory Afterglow

Valamikor a '90-es évek közepén-végén megszületett az ún. "göteborgi svéd extrémmetal színtér". 

Pontosítva: az akkorra nagyobb rétegeket elérő kiadók jobb terjesztési hálózattal több érdeklődő embert értek el, mint korábban. Az érdeklődés is nagyobb lett a "szilárd svédacél" irányába, miközben ott volt ez már 1991-ben is, de az akkor még zömmel papír alapú sajtó hatalmas újdonságként ünnepelte az In Flames, Dark Tranqulillity, stb. formációkat. (Ne essék csorba rajtuk, kezdetben tényleg hoztak egy sajátos hangulatot.)

Nagy időnek tűnt akkoriban 8-10 év - már, ha az olvasó túl van a 42-n 🤣

Feltehetően azért is, mert fiatalok voltunk, 1 év akkor felért ma öttel is, de inkább 8-al. 

De az is tény, hogy irtózatosan sok innováció volt akkor általánosságban a zenében, legyen az rock-metal,  electro-industrial, ambient, dub, trip-hop, vagy a "world music" kényszer-címkét is nézhetjük, az elektronika újabb hajtásairól nem is beszélve: gyakorlatilag az Orbital, Underworld, Chemical Brothers, vagy az "örökfekete" Depeche Mode újabb hangzásvilága és vele együtt a tőlük levált Recoil, a Coil-ról aztán nem is beszélve, de akkoriban erősödött be az a világ, ami a The Orb, a Future Sound Of London, Aphex Twin, Autechre elképesztő hangzásában és minőségében csúcsosodott ki, a kevesebbek által ismert Muslimgauze, Rapoon, zoviet-france-ről nem is beszélve. (Közben a mainstream, vagy "popkultúra" irtó szánalmas irányban száguldott lefele. Cicalányok, cicafiúk, ál-techno, tehetségtelenség-kutatás kezdete, volt ott minden. De zenében az csak a jéghegy csúcsa volt, a valóság izgalmas és diverz lett.)

 

De az akkori innovatív formációk olyan új minőséget jelentettek, mint amit a '70-es években és picit azon túl a Pink Floyd, King Crimson, Brian Eno hozott.

Emellett a '90-es évek elején gördült fel a fagyott pokolból a black metal újabb hulláma is a Darkthrone, Burzum, Mayhem (és sok társának) megjelenésével.

Visszatérve a svédekre: a műfaj alapvetően nem volt új. A svéd death metal eleve kilógott az amerikai és az angol vonalból is, egyrészt volt benne egy irtó erős dinamika, azokkal a bizonyos "láncfűrészes gitárokkal és krákogó basszusokkal", a death metal jellegzetességeivel, de a punk, crust odavágása is tetten érhető volt, és a dallamosabb vonal is a részét képezte, elvégre európaiak, a kontinens kései zenéi eleve jobban be vannak kötve a klasszikus zenébe, mint mondjuk az amerikai csapatok esetén - de akár a dark/new wave hangulatvilága is megjelent. 

A Hypocrisy, Entombed, Dismember, Furbowl (és elődeik, Carnage, stb.) már elég korán ismertek voltak, természetesen náluk is volt egyfajta fejlődési görbe, zúzósabb kezdet, dallamosabb, al-műfajokat keresztezőbb vonallal, és a Dissection is megjelent a "kék borítós-érában", azonban volt egy másik fontos előzmény, akiket kevésbé szokás idézni, pedig kb. friss gimnazista korú srácokként kezdték, ők voltak az

Edge of Sanity.

1991-ben már hallhattuk a Nothing But Death Remains című albumot, ma így visszanézve a borítókon lévő képeket, hát, gyerekek voltak. De irtó gyorsan felnőttek.

Aztán ez a formáció szinte hónapról hónapra egyre változatosabb lett, 1 évre rá megérkezett az Unorthodox album, ahol már dallamok is bőven érkeztek a svéd reszelős zene mellé, 1993-ban pedig The Spectral Sorrows lemezen már olyan témák is bekerültek a zenéjükbe, amikért egyes 100%-ban fémvérűek akár fel is daraboltak volna akkoriban másokat.

Aztán 1994-ben megérkezett a Purgatory Afterglow, ami az elejétől a végéig egy kiváló hangzású, változatos, és a korábbiaknál is egyedibb zenei világot szabadított ránk. 

Nem volt 2 egyforma szám, bár mondhatjuk death metalnak, ha nem is a túrós-mocsaras fajtából - a basszus-gépezet már a lemez elején "mart", de a srácok a progresszív rocktól a black metalon át a punkosabb-hardore-osabb szerzeményekig mindent felvonultattak úgy, hogy az még egységes is maradt.

Eközben már azért lehetett hallani egyes orgánumokból Dan Swanö nevét, mint hangmérnök/producert. Igen, az Opeth, Katatonia hangzásáért is ő felelt, de közben  több más formációt is vitt, ilyen volt pl. a nagyon rejtélyes, emlékeim szerint anno anonimként színre lépő "üresség-hívő" Pan-Thy-Monium, majd a vállaltan saját produkció Nightingale, ami a progrock vonalán haladt északias, néha kis dark hangulattal. Majd Edge Of Sanity néven még a Crimson lemezt készítették el (nevezzük európai prog-deathmetalnak), aztán egy szakadást követően ennek második felét, és megszámlálhatatlanul sok produceri, hangmérnöki munkát. 

Az aktualitás az, hogy a már 1994-ben is elképesztően szóló Purgatory Afterglow lemezt (és az 1991-es Nothing But Death Remainst is) épp kiadja a Century media egy remaszterizált és egy remixelt formátumban is. 

A mai kissé túltolt hangzásokhoz szokott fiatalabb zeneszeretőknek lehet, még felvehetőbb lett, de azt a keveset, amit hallottam belőle, úgy fest, elkerülte a "loudness war". Bandcamp-en hallgatva online gyakorlatilag teljesen hű maradt önmagához az újrakevert Twilight, megőrizte önmagát (az eredetit is pont nemrég hallgattam, nosztalgiaként.) 

Ízelítő: 

https://centurymedia.bandcamp.com/track/twilight-remix-2024

Természetesen a digitális újrakevert verzió 24 bites kiadás lesz, és maga Swanö értelmezi újra a műveket - amiből érkezik még több is a jövőben. 

A remaster-verzióhoz eddig nem volt szerencsém, de majd megérkezik :-)

Ökológiai kérődzés szabadságszerető szemmel

Az alábbi ökológiai- és kortünet-bejegyzés szerzője a jägarin-GPT, a tartalma bármikor dinamikusan változhat. (Különvélemény béta-teszt.) 

Néhány hónapja tervezem ennek az ökológiai, "filozófiai", vagy nevezzük, aminek akarjuk (akár ömlengésnek is) - bejegyzésnek a közzétételét. Mivel személyes blog, személyes a vélemény is. Kaptam egy löketet a légkörrel, időjárással, zivatarokkal foglalkozó ismerőseimtől is. Ezek a témák számomra is "szent tehenek", és pont egy "szarvasmarha-pukk...-hatás + egyél margarint"-mém váltotta ki a vázlatként létező bejegyzés élesítését.

Mert a szarvasmarhák bélgáz-termelése - egyes statisztikák szerint - annyi metánt bocsát ki, amennyit még az északi félteke fagyos részén a permafrost olvadása se termel ki. (Érdekelne amúgy, ezeket miként mérik, pukk/köbméterben mondjuk? - de van egzaktabb olvasnivalóm egyelőre.) 

Mindig van mire fogni, de az emberi marhaságra sosem lehet. Az tilos és lehetetlen.

Azt fel se merem hozni, hogy az éghajlat-változásnak mik lehetnek az okai. 

Mert nem tudjuk pontosan: az időjárás kaotikus rendszer, a Föld és a Kozmosz pedig Élőlény.

Mi is benne vagyunk nyilván, a robbanásszerű népesség-gyarapodással ugyanúgy, ahogy a Természet ciklikussága. A minden-mindenre hat, ok-okozati alapelv érvénye általános, de éghajlati szinten, ha a Föld történetét nézzük, csak fikarcnyi idő telt el a jégkorszak óta.   

Felnevettem, amikor elindult ez a vonal - jó ideje megy amúgy a szarvasmarha-tartás anti-prop., a kérődző állatokat szokás hibáztatni a metán- és széndioxid-kibocsátás végett, igaz, egyes helyeken tényleg sokan vannak (bár az emberi marhához képest kevesebben), viszont a kisgazdaságokban, megfelelő környezetben egészen más az állattartás, mint zárt helyen.

Megjegyzés: részemről gyerekkori trauma az oviból - vagy valami érzékenységi vacak, vagy csak szociológiai ok, simán lehet ez is, az is, amaz is, de máig:

• se vaj, se tej, se ráma, se túró, mind undorító;
• a beleimben mind kidobódó
• Ettől még objektíven a tej az tej, és nem ál-tej.
• kemény-sajt pedig bármikor 😊

No de az "alternatíva" zömmel még rosszabb is lehet, a cseberből vederbe esés példája. Legalábbis,  ahogy látom. Műhús, műtojás, proteinszelet.

A kiindulóponthoz és a pótmegoldásokhoz visszatérve: az utóbbi években kitaláltak ezernyi megoldást, ami "olyan lesz, de mégsem teljesen."
Ide tartozik a Co2-kibocsátás csökkentése, és az állati fehérjék pótlása mással, egyes termékek új megnevezése, ál-elnevezése.

Van már csirkemell-sonka, közben látott már valaki disznócsirkét? (Jó, a fantáziámmal már kitaláltam, mint sok hibrid állatot, bár nem ételként gondoltam rájuk.) 

Világszerte a lakosság a vidék/város arányt nézve megváltozott kb. 30-40 év alatt a 70:30%-ról lassan a fordítottjára.

Más típusú ellátás kell a mai élethez, a város nem termel, zömmel a kereskedésből él, a technológia segíti a világ másik feléről érkező termékek áramlását, amihez elképesztő mennyiségű szállítóhajó (egy hajó káros-anyag-kibocsátása majdnem egy európai városé, mondjuk a súlya is), még több repülő, kamion kell, csak a hazai helyi logisztika működése is elképesztő - egyszerű példa, ha Nyíregyházáról Debrecenbe kell szállítani akár pár kamu távol-keleti tech cuccot, át kell szállítani a pesti logisztikai központba (lehet, csak 800 ft a tényleges érték, és simán lehet, hogy pocsék a minősége, mert sokan árulnak utánzatot, bár itt már a tudatossági szűrőt kéne bekapcsolni. Sokan be is kapcsolják, de sokan tojnak rá, közben a kiszállítási díj több lehet, mint a termék értéke.)

Ismét a tehenek. 

Ismerjük a túllegeltetést. 

A sztyep/erdős-sztyep övezet kultúráinak, életmódjának, történelmének, néprajzának érdeklődőjeként azt olvastam, hallottam több olyan kutatótól, akik a még megmaradt kultúrákban is jelen vannak, vagy történészektől és régi utazók, földrajzosok könyveiből (idő-utazni sajna nem tudok, de tőlük másodkézből sokat hallottam), hogy egy idő után jóval nagyobb kereskedelmi köre alakult ki a nagyállattartásnak, ami hozzájárult a kiszáradáshoz az eurázsiai sztyep, erdős-sztyep-övezetben, ami kb. az Alföldtől és Moldvától Koreáig tart - de erre közeli példa Hazánk is a Monarchia, Mária Terézia idejéből. 

De példának ott az Aral-tó a kazak-özbeg határon, ahol a szovjet időktől kis túlzással elöntöztek gyapottermesztésre két teljes folyót, ami szinte egész Közép-Ázsiát táplálta.

Itthon a boci-felvevő piac hatalmas volt, mert olyan fajtákat tenyésztettünk, amit nagyon szerettek nyugatabbra is, a hús, tej stb. minősége feltehetően jobb volt, mint a sok északabbi területen élő boci-sorstársaké - de kellett hozzá a diverz legelő is. Nem a sivár pusztaság volt a jellemző, hanem egy természetesen mozaikos terület, nádasok, mocsarak, ligeterdők, turjánosok, füves rétek, ezer ágon érkező kisebb folyóvizekkel. Nem véletlen a hasonlóság a pusztulás és puszta kifejezés közt. Volt is mit legelnie az állatnak, ahogy pár helyen most is van. Itthon minőségi legelők zömmel a Nemzeti parkok területén vannak.

Emellett - európai oldalon - talán az Alpok és Erdély, Balkán egyes részei kivételt képeznek, ahol a hegyi legelők közelében élő népek zömmel megtartották maguknak, családjuknak azt a kincset, amibe "befektettek", mellesleg a bocik önjárók, hazatalálnak, vagy rideg-tartásban élnek a havasokban. 

Aztán jött a gabonafélék üzlete, hiszen az is elég jó (öntés)talajon nőtt, sok-száz éve a környezethez idomult fajtákból termesztettük. [ Szóba hozhatnánk a mai Ukrajnát, Dél-Oroszországot is a csernozjom-talajjal - ma ez is állítólag "cause of conflict", mert a némettől a kínaiakig bérlik az ottani földet. ]

Megérkezett a "hajózni kell"-korszak, és egyre több gabona is kellett a birodalomnak (igen, tán ekkor vágtak el százezer természetes folyosót.)

Nyilván nem lehet ezt a korszakot kizárólag negatívan értelmezni, mert közben az intellektuális, tudományos, stb. oldalunk is tovább erősödött - de elkezdtük elfeledni azt az autonóm életmódot, ami jellemző volt a Kárpát-medencére és annak majd minden népére. 

A kereskedelem (hajózás, Bécs felé szállítás) érdekében egyre inkább el lettek vágva a fokok, erdők, természetes legelők a Víztől. Még több marha, még több búza kellett. 
Miközben volt egy erős diverzitás a paraszti kultúrában, régészeink friss eredményei is említik, hogy már az Árpád-korban az Alföld keleti és középső része kultúr-táj volt, igaz, nem nyírták ki a természetet, s nem egy dimenzióban zajlott a termelés sem. Nem a monokultúra dominált.

Zöldség, gyümölcs és szőlő, gabona, hal - minden helyben volt, és aki nem csak a gigászi hasznot nézte, az élhetett egy szabad, részben önfenntartó világban, sőt, még haszonnal is - a pákászat jó példa: ugyanazt ette a gróf, mint a paraszt/pákász, úri lakomának számított a Réti csík (fiatalabbak kedvéért: olyan értéke lehetett, mint ma a hegyi patakokban élő pisztrángnak, vagy a süllőnek, harcsának, nem honos halak közül pedig a lazacnak), mert hiába élt a fél országban, megfogni nem tudta mindenki; mesterség volt, de közben ott volt a barack, alma, eper, szamóca, körte, tönköly, köles, sokféle gomba. (A paradicsom, paprika, dinnye kb. mindenkinek ismert.)
Aki tudott, igény szerint a Felvidéken, Budapesten, Erdélyben, Partiumban stb. erős szellemi életben, tanulásban részesülhetett.

Pákászok: íme egy rövidfilm az utolsó pákászról - talán létezik még néhány rejtett lélek ebben a "műfajban", bár Hany Istók reinkarnációja se teljesen kizárható, akkor viszont Ő lesz a Pák Ász.

A 20. század elején még létezett egy reneszánsza az önfenntartó életmódnak is a tanyabokrokkal, ami közel sem azt jelentette, hogy elmaradottságban éltek. Nyilván másként, mint ma, és vannak még ilyen helyek, de ha kell, ott is van mindenféle hálózat (ahogy Gyimesben is.)

A kollektivizálás persze elvette mindezt, az ismert geopolitikai / háborús okok miatt nyilván, de jelen írásnak nem célja, hogy ezeket feltárja, bár a szerző már gyerekkorában szomorúan nézte a vonatról az elhagyott kunsági tanyákat, ahol ligeterdők, gyümölcsfák, helyenként maradvány-vizek táplálták az Életet, azt a világot, ahol az ember ismerte a gombákat, a természetben élő gyógynövényeket, fűszernövényeket, ismerte az időjárást, GPS nélkül is tudta, hol van Észak, - és: látta az Eget.

Igen, fel kell hozzá kelni időben, bár ma is lehet kompromisszumot kötni, a két világ működhet egyszerre, ha tartva van a mérték. Nem véletlen, hogy egyre többen indulnak vissza a gyökerekhez, miközben a technológia is segít, példákat hoz olyan emberektől, akik a hagyományos életmód és az intellektus, információ-áramlás egységében, mértékkel élnek, és átadják a tudásuk, ami egyszerre régi, de ugyanúgy új is. 

Jó példa dr. Gyulai Iván gondolkodása, aki "Ember- és környezetkímélő kertművelés" néven hivatkozik azon ökológiai módszerekre, amit a Természettől és magától is tanult.
Nem a görnyedős kapálás, látástól vakulásig történő munkavégzésnek valamiféle régisulis/poroszos örököse, nem arról szól, mint amit sokak hoztak, hogy "jajj, bezzeg a mi időnkben már hajnalban álltunk a sorba ásni / kapálni, és nem nyafoghattunk", hanem az odafigyelésre és egyensúlyra.
Fontosabb szempont az egység Ember és Természet, az organikus és a modern világ között. Ezek a fogalmak nem zárják ki egymást. Jó esetben inkább kiegészítik.

(Mellesleg Ivánnak még humora is van, ami nagyon ráfér az országunkra 🙂 - és nem akar "celebbé" válni, politikussá végképp nem.) 

De Iván mellett is egyre többen vannak, akik a tudomány és a természet, vagy a paraszti kultúra "keresztezésében" látnak kiutat, egy olyan lehetőséget, ami túlmutat az általános csordaszellem  gondolkodási berögzültségeinek keretein - és a sokak számára "szent tehén" pártpolitikán kívül látják a megoldást. Mert társadalmilag semmi nem lesz megoldva azzal, hogy ide-oda rakosgatjuk az X-et, vagy telerajzoljuk hülyeséggel a szavazópapírt.

Egy kis ízelítő a "Természet káoszából", emellett sok érdekességet találhatunk az Ökológiai intézet csatornáján. Nem, ez nem "olyan" intézet, szervezet - és talán pont ezért is működik a mondanivalója. Mert nem cégeknek szól, bár akár azoknak is, nem árul workshop-ot "csak most, csak neked" ígéretekkel, különféle cunci hívószavakkal - vagy megszólít, vagy nem.
   

Klímaváltozás

Ami az éghajlat-változást illeti: vajon hozzájárul a villámárvizekhez pl. az Indus vagy Dél-Ázsia bármely folyama mentén az emberi tevékenység, ami eleve monszun-övezet, mióta világ a világ? Biztos azért "terjesztik" az iszlámot is arrafelé, hogy ne legyen szent a tehén? 😃

Már megint a bocik.

 
Az tény, hogy pl. az USA egyes államaiban tényleg elképesztő mennyiségű marhát vágnak a "hamburgeres államok" számára, csak ott se minden szövetségi állam "hamburgerzabálisztán" abból az 50-ből. Van olyan, ahol nem hajlandók tömegesen vágott, rosszul tartott állatot fogyasztani, és van, ahol teljesen mindegy. 

Itt is felmerül egy kérdés, vagy elmerül: mennyire ocsmány és megalázó a mesterséges megtermékenyítés, amit a tömeges állattartás során művel az ember. 

"Állatbarát élelmiszer" és társai

Közben megérkezett divatos termékként a pálmaolaj, szójaőrület stb., amivel felszámoltak a jóval népesebb országokban rengeteg földet, erdőt, ahol a honos növényekből még többet kiirtottak, monokultúráznak, vagy olyasmit termelnek, ami gyorsan hoz nagy pénzt. Szójatej, mandulatej, stb., csak hát az sem tej :-) 

Itthon a mocsarak, lápok lecsapolásával kezdődött minden, környezetünkben a Balkánon (az időkre még emlékezve), de a Közel-Keleten még korábban elkezdték, ezért kopár Peloponézosztól Libanonig a legtöbb hegység 1400 m alatt. Csontváry cédrusait még láthatjuk, igaz, már rég kiszáradva.

Az erdőirtások nagy hulláma ma is terjed, a 10-30 milliós városok feltehetően még falánkabbak lesznek. 

A kereskedelmi célból kivágott erdők helyére megérkezett az eukaliptusz Amazóniába, Afrikába, ahogy anno hozzánk az akác, gyorsan pótolva az erdőállományt, de megváltoztatva / kinyírva az Életközösség javát, ami a talajon alapul. Vagyis mindent. Hurrá, haladunk!
Talajélet kiirtva, felforgatva, a létező diverzitás megszüntetve - de közben a társadalmi ideológiákban találunk új diverzitást, elég pár sorozatba belenézni. 

Ahogy távolodik a természet racionalitásától ez a világ, az "olyan mint..." kezd lenni az alap, mesterséges megoldásokkal, viszont dr. Carrington vissza fog térni, a Nap tevékenységét nézve lehet, nem is oly' soká.

Mások véleménye:

A Hazánkat (Homokhátságot) érintő elsivatagodáshoz kapcsolódó iromány és beszélgetés Kulcsár Lászlóval, a Zöld Gerilla Mozgalom fejével.

Muslimgauze: 30 éves a Citadel, Al-Zulfiquar Shaheed, Zealot

Az a fura, hogy ez a 30 év mintha el se telt volna zeneileg.
Persze történt ez-az, de most, 2024-ben rosszabb, unalmasabb hangzás jön vissza sok ismertebb előadótól is.

Mellesleg a Citadel korábbi felvétel lehetett, az Extreme records által gondozott lemezek közt van, ami egy külön korszak, feltehetően 1991-92-es alapokon. A Shaheed pedig egy ízig-vérig középkorai klasszikus:

De 1994-ben jelent meg a duplalemezes Zealot is:
 

Közben túl voltunk már a meghatározó Betrayal és Veiled Sisters albumokon is (1993), ahol olyan hangzást ismerhetett meg az arra hangolt lélek, amit addig nem hallott. A Maroon pedig már a kanyarban.