Ami azt illeti, az utóbbi időben ritkán jutok el koncertekre, azonban ezt az eseményt bizony bűn lett volna kihagynom, lévén a FLA egyike a legnagyobb kedvenceimnek.
Tehát szerda éjfél körül elégedetten, nyugodt lelkiismerettel és megzúzott hallójáratokkal baktattunk hazafele a még éjjel is alig elviselhető melegben, bár ez engem akkor, és ott egyáltalán nem érdekelt, még koncert előtt sem. Nagyobb volt a várakozás, majd visszafele az élmény, mintsem hogy ilyen földi dolgokkal foglalkozzam:-)
Ha jól emlékszem, 21 óra lehetett, mikor a Portion Control színpadra lépett, és a kéttagú formáció - egy énekes és egy keverőpult+laptop társaságában ülő tag elkezdte nyomni a hipnotikus, lassabb electro jellegű zenét. Nagyon jó volt a vetítés, passzolt előadásukhoz. Szerintem kifejezetten jók voltak, bár hallottam más véleményt is. Amit csinálnak, inkább közel áll pl. a Haujobbhoz, mint a FrontLine, Skinny Puppy, stb... töményebb, zajosabb világához. Némileg minimalosabb, dubosabb hatásokat is lehetett érezni, és alapvetően elég atmoszférikus volt a zenéjük. Más, kissé pszichedelikusabb stílusuk legalább meghagyta a pogóenergiát a főattrakcióra..
A két csapat közti szünetben meglátogattam a szabadtéri dohányzóhelyet, hallgattam egy kis csángó táncházi muzsikát (amúgy szeretem), mondhatni együtt volt az archaikus és a futurisztikus...mire visszamentem, egy jókora függöny takarta el a színpadot, akár egy színházban, csak itt nem bordó színű volt, hanem a FLA tagjainak és a Fallout remixlemez promóképe volt ráprintelve. Közben az átvezetésnél Liquid elég jó zenéket pakolt, volt Skinny Puppy is. Aztán néhány hang és a fények elhalványodása a színpad felé fordította a közönség figyelmét, ahol még 1-2 percig ott volt az a bizonyos függöny, majd a rajta lévő tagok a közönség hangulatának fokozódása közben lassan valós formájukba transzformálódtak (sajnos Rhys Fulber nélkül, de nem elégedetlenkedek).
Igen, már az intro is annyira jellegzetesen Frontline-os volt, és mellé ez a kis "színházi" hangulat, és persze maga a tudat, hogy mi előtt állunk, láthatóan sok rajongó arcára eufórikus hangulatot varázsolt!
Ezekután belecsaptak...Buried Alive az utsó (nagy)lemezről, majd Vigilante a Millenniumról, és jókora tombolás az első sorok mögül. Ez lényegében megmaradt a koncert teljes terjedelmére, és láthatóan jól esett Bill Leeb és csapatának is! Rengeteg mosolyt lehetett látni rajtuk.
A továbbiakban is hozták zúzósabb repertoárjukat, és gondolom, az újabb felállásnak köszönhetően is játszottak sok gitáros számot - a Millennium lemez érájából le is ment 4 dal (a Vigilante-n kívül még Liquid Separation, Internal Combustion és Millennium). Jeremy Inkel tisztességesen nyomta is a riffeket, és mozgott is mellé rendesen! Természetese a dobos Adrian White is zseniális volt, végig hihetetlen energiával pakolta a feszes alapokat.
Ami kissé meglepő volt, bár így is száz százalékosan elégedett vagyok - hogy az utolsó 2 anyagról (Artificial Soldier), és a turné apropóját szolgáló Fallout remixlemezről mindössze 2 szám volt hallható, a nyitó Buried Alive és a program utolsó harmadában lenyomott Unleashed. Volt még Prophecy (nagy kedvencem, bár nem sok FLA szerzemény van, ami nem lenne az:), a Civilizationról a Maniacal (huhh....borsózott is a hátam rendesen...), és a klasszikus "cyberpunk" lemezről, a Tactical Neural Implantról 3 szerzemény is, nem kis örömömre! Úgy egy bő óra telt el, mikor nekikezdtek a Plasticitynek, ami talán még keményebb, gyorsabb és vadabb volt ebben az előadásmódban. Ezután elköszöntek,de a szürreális, sci-fibe illő hangok, szintiszőnyegek továbbra is hömpölyögtek a hangfalakból.
A szépen összesereglett magyar FLA rajongótábor szüntelen "frontline, frontline" kiabálására aztán hamarosan, mindannyiunk megelégedésére visszarobbant a csapat a színpadra, és a már említett Tactical.. lemezről nyomták tovább, a zseniális Gun-nal - előkerültek a dobok, és először Jeremy adta a plusz ütemeket, majd Bill Leeb is csatlakozott hozzá, és ezzel szerintem megadták az este abszolút csúcspontját. Sajnos itt telt meg fényképezőmben a memóriakártya is...A teljesen felforrósodott hangulatra pedig a Mindphaser érkezett, és talán nem kell ecsetelnem e dal jelentőségét.
Ezután viszont már csak az "ambientes-futurisztikus" levezetés maradt, meg a sajgó fülek, és a mosoly az arcokon, és gondolom néhány zúzódás is:-)
Ha összegezni kéne mindezt, azt lehet elmondani, hogy alapvetően zúzús, inkább ritmusra, mint szintikre kihegyezett koncert volt (annak ellenére, hogy pl. a Caustic Gripről nem is játszottak), mindkét oldalon sok mosollyal és látható örömmel...
Kell ennél több?:-)
Technorati Tags: Front Line Assembly, FLA, industrial-music, iparizene, electro-industrial, Portion Control, cyberpunk