Az természetes, hogy minden változik - de amikor egy civilizáció túlnövi magát, egyre nagyobb társadalmi különbségeket okozva, szinte azonos gondolkodást preferálva, abból zömmel nem sül ki jó.
Vajon miért nem látjuk igazán világosan pl. Egyiptom múltját? Mi szakította meg azt a kultúrát?
Sokféle kísérleti izmus torzója került hatalomra a történelemben, zömmel hódítással, egyesek radíroztak, beolvasztottak, mások csak adóztattak.
Merre tovább?
Emberiség tekintetében: (látszólag) hatalmas elérhető tudással rendelkezünk, de a spirituális és lelki alapjainkat elvesztjük, nyugaton a tételes vallások inkább afféle "stílusgyakorlatba" és társadalmi pólusokba - identitásba mennek át, a jóléti társadalmakban főleg. Vagy megkövesedetten vonalas, vagy afféle jótékonykodós státuszba mennek át.
A fogyasztás, státusz, magamutogatás, karrier, vagyon, státusszimbólumok, "még több tech cucc", információs bábel és a bulizás lett a "szent".
Keleten a szellemiség még talán jobban működik, de ott is erős a kapitalista szemlélet erősödése.
Néhol vallási háborúk folynak, ahogy a nyugat is tette annak idején jó sokáig.
Elég Afganisztánt nézni, a maga kb. 20 népével, s jóval több nemzetségével; egykor az avesztai - zarathustrai hit és a buddhizmus fontos térsége volt, a titkosszolgálatok által a régi (és új) szovjet-orosz ellenség ellen feltüzelt, fanatizált muszlimok idővel felrobbantották a sziklába vájt Buddha-szobrokat, miközben onnan nem is messze, Kasmírban léteznek olyan zarándokhelyek, ahova a hindu és muszlim egyaránt eljár.
A gondolkodási és infrastrukturális globalizáció már az elzárt völgyekbe is elér, például a ma Pakisztán északi részén lévő Hunza-völgybe, ennek nyilván van előnye is, de egyben idővel elvesztik a sajátságukat az ott élők. Biztos nem volt könnyű az életük, de az is biztos, hogy saját kultúrájuk volt, a hitvilág- és világlátástól kezdve a zenén át a viseletig, és gyanítom, amíg nem volt állandó komment-pötyögés, folyamatosan tolt külső inger-bomba, sokkal összetartóbbak voltak a családok, nemzetségek, egész más lehetett a közösségi élet, a gyerekek nem a képernyőt bámulták, hanem egymással játszottak, egyszerű eszközökkel, vagy megcsinálták a saját játékukat. (Ebből egy kicsi még nekem is jutott a '80-as években.)
De elég csak alig-keletre menni: fennáll ez a dilemma Gyimes és Moldva határán is, Háromkúton - ahol izoláltabban megmaradt a hagyomány, elképesztő természetismerettel, népi műveltséggel. Nekik nem kellett sokezer forintért megvásárolni a gyógynövény-készítményeket a dm-ben vagy a patikákban, vagy 10ezer forint/kilós áron Rókagombát venni, netán túlárazott bio-termékeket rendelni a fél világon át szállítva, agyoncsomagolva, mert tudják, mit, mikor és hol kell leszedni, s mivel kombinálható.De a 30-40 éve brutálisan felgyorsult urbanizáció beszippantja ezt az életvitelt, ahol a megismerés fizikai formában is élt.
A másik jellemzője eme mára mikrovilágokká váló társadalmaknak az önellátás.
Háromkúton a megyehatárok módosítása - közigazgatás szólt bele a járt Útba (hurrá, állam, szeretünk!) - majd egy közút építése, ami be fogja hozni az "egységesített világot", és 1-2 évtized alatt eltűnnek a helyi sajátságok. Vagy "skanzen" lesz belőle.
Lassan vége a diverz kultúráknak, helyette más diverzitást hoz egy másik nyugati katyvasz-világ.
A vezető keleti hatalmak se jobbak e szempontból - látszatra különböznek, csak más a gyarlóság jellege - a kontrollról nem is beszélve.
A tech-kontroll már szinte mindenhol alapvető. Hiába van irtó sok előnye a technikának, de nehéz lenne elhinni, hogy mindez "értünk van" 😅
Nyugaton hollywood és társai tömik a polkorrekt ideológiájukkal a fejeket, vagy a tech gigacégekkel együtt cenzúráznak, ha valami kényes. Pedig elvileg szabadság van.
A "keleti" nagyvezírségek pedig a sok sanyargatást követő jólétiséget megadva a népnek egyfajta elfogadó-állapotba teszik őket - egyenesen a masszív kontroll keze alá.
Az egészben az a furcsa, hogy - nyugatról / középről nézve - a francia forradalom óta keletkezett ideológiák sorát megismertük már, zömük el is bukott, vagy bukva született, de a társadalmi többség ragaszkodik ahhoz a nézetbeli felosztáshoz, ami kb. onnan indult el.
Hiába van irtózatosan sok információ (amiből sok fals), elérhető tudás terén exponenciális fejlődés, a tudatosság és szellemi, lelki látásmód nélkül semmire se megy vele az emberiség.
Marad a cicaharc. Politikában, kommentelésben, gondolkodásban.
? Tényleg marad?
Sokaknak van már elege, sokan ki akarnak ebből szállni.
De nem forradalmak, és hasonló illúziókat kergető harcok formájában, hanem Belülről akarnak kiszakadni.
