Az alábbi ökológiai- és kortünet-bejegyzés szerzője a jägarin-GPT, a tartalma bármikor dinamikusan változhat. (Különvélemény béta-teszt.)
Néhány hónapja tervezem ennek az ökológiai, "filozófiai", vagy nevezzük, aminek akarjuk (akár ömlengésnek is) - bejegyzésnek a közzétételét. Mivel személyes blog, személyes a vélemény is. Kaptam egy löketet a légkörrel, időjárással, zivatarokkal foglalkozó ismerőseimtől is. Ezek a témák számomra is "szent tehenek", és pont egy "szarvasmarha-pukk...-hatás + egyél margarint"-mém váltotta ki a vázlatként létező bejegyzés élesítését.
Mert a szarvasmarhák bélgáz-termelése - egyes statisztikák szerint - annyi metánt bocsát ki, amennyit még az északi félteke fagyos részén a permafrost olvadása se termel ki. (Érdekelne amúgy, ezeket miként mérik, pukk/köbméterben mondjuk? - de van egzaktabb olvasnivalóm egyelőre.)
Mindig van mire fogni, de az emberi marhaságra sosem lehet. Az tilos és lehetetlen.
Azt fel se merem hozni, hogy az éghajlat-változásnak mik lehetnek az okai.
Mert nem tudjuk pontosan: az időjárás kaotikus rendszer, a Föld és a Kozmosz pedig Élőlény.
Mi is benne vagyunk nyilván, a robbanásszerű népesség-gyarapodással ugyanúgy, ahogy a Természet ciklikussága. A minden-mindenre hat, ok-okozati alapelv érvénye általános, de éghajlati szinten, ha a Föld történetét nézzük, csak fikarcnyi idő telt el a jégkorszak óta.
Felnevettem, amikor elindult ez a vonal - jó ideje megy amúgy a szarvasmarha-tartás anti-prop., a kérődző állatokat szokás hibáztatni a metán- és széndioxid-kibocsátás végett, igaz, egyes helyeken tényleg sokan vannak (bár az emberi marhához képest kevesebben), viszont a kisgazdaságokban, megfelelő környezetben egészen más az állattartás, mint zárt helyen.
Megjegyzés: részemről gyerekkori trauma az oviból - vagy valami érzékenységi vacak, vagy csak szociológiai ok, simán lehet ez is, az is, amaz is, de máig:
- se vaj, se tej, se ráma, se túró, mind undorító;
- a beleimben mind kidobódó
- Ettől még objektíven a tej az tej, és nem ál-tej.
- kemény-sajt pedig bármikor 😊
No de az "alternatíva" zömmel még rosszabb is lehet, a cseberből vederbe esés példája. Legalábbis, ahogy látom. Műhús, műtojás, proteinszelet.
A kiindulóponthoz és a pótmegoldásokhoz visszatérve: az utóbbi években kitaláltak ezernyi megoldást, ami "olyan lesz, de mégsem teljesen."
Ide tartozik a Co2-kibocsátás csökkentése, és az állati fehérjék pótlása mással, egyes termékek új megnevezése, ál-elnevezése.
Van már csirkemell-sonka, közben látott már valaki disznócsirkét? (Jó, a fantáziámmal már kitaláltam, mint sok hibrid állatot, bár nem ételként gondoltam rájuk.)
Világszerte a lakosság a vidék/város arányt nézve megváltozott kb. 30-40 év alatt a 70:30%-ról lassan a fordítottjára.
Más típusú ellátás kell a mai élethez, a város nem termel, zömmel a kereskedésből él, a technológia segíti a világ másik feléről érkező termékek áramlását, amihez elképesztő mennyiségű szállítóhajó (egy hajó káros-anyag-kibocsátása majdnem egy európai városé, mondjuk a súlya is), még több repülő, kamion kell, csak a hazai helyi logisztika működése is elképesztő - egyszerű példa, ha Nyíregyházáról Debrecenbe kell szállítani akár pár kamu távol-keleti tech cuccot, át kell szállítani a pesti logisztikai központba (lehet, csak 800 ft a tényleges érték, és simán lehet, hogy pocsék a minősége, mert sokan árulnak utánzatot, bár itt már a tudatossági szűrőt kéne bekapcsolni. Sokan be is kapcsolják, de sokan tojnak rá, közben a kiszállítási díj több lehet, mint a termék értéke.)
Ismét a tehenek.
Ismerjük a túllegeltetést.
A sztyep/erdős-sztyep övezet kultúráinak, életmódjának, történelmének, néprajzának érdeklődőjeként azt olvastam, hallottam több olyan kutatótól, akik a még megmaradt kultúrákban is jelen vannak, vagy történészektől és régi utazók, földrajzosok könyveiből (idő-utazni sajna nem tudok, de tőlük másodkézből sokat hallottam), hogy egy idő után jóval nagyobb kereskedelmi köre alakult ki a nagyállattartásnak, ami hozzájárult a kiszáradáshoz az eurázsiai sztyep, erdős-sztyep-övezetben, ami kb. az Alföldtől és Moldvától Koreáig tart - de erre közeli példa Hazánk is a Monarchia, Mária Terézia idejéből.
De példának ott az Aral-tó a kazak-özbeg határon, ahol a szovjet időktől kis túlzással elöntöztek gyapottermesztésre két teljes folyót, ami szinte egész Közép-Ázsiát táplálta.
Itthon a boci-felvevő piac hatalmas volt, mert olyan fajtákat tenyésztettünk, amit nagyon szerettek nyugatabbra is, a hús, tej stb. minősége feltehetően jobb volt, mint a sok északabbi területen élő boci-sorstársaké - de kellett hozzá a diverz legelő is. Nem a sivár pusztaság volt a jellemző, hanem egy természetesen mozaikos terület, nádasok, mocsarak, ligeterdők, turjánosok, füves rétek, ezer ágon érkező kisebb folyóvizekkel. Nem véletlen a hasonlóság a pusztulás és puszta kifejezés közt. Volt is mit legelnie az állatnak, ahogy pár helyen most is van. Itthon minőségi legelők zömmel a Nemzeti parkok területén vannak.
Emellett - európai oldalon - talán az Alpok és Erdély, Balkán egyes részei kivételt képeznek, ahol a hegyi legelők közelében élő népek zömmel megtartották maguknak, családjuknak azt a kincset, amibe "befektettek", mellesleg a bocik önjárók, hazatalálnak, vagy rideg-tartásban élnek a havasokban.
Aztán jött a gabonafélék üzlete, hiszen az is elég jó (öntés)talajon nőtt, sok-száz éve a környezethez idomult fajtákból termesztettük. [ Szóba hozhatnánk a mai Ukrajnát, Dél-Oroszországot is a csernozjom-talajjal - ma ez is állítólag "cause of conflict", mert a némettől a kínaiakig bérlik az ottani földet. ]
Megérkezett a "hajózni kell"-korszak, és egyre több gabona is kellett a birodalomnak (igen, tán ekkor vágtak el százezer természetes folyosót.)
Nyilván nem lehet ezt a korszakot kizárólag negatívan értelmezni, mert közben az intellektuális, tudományos, stb. oldalunk is tovább erősödött - de elkezdtük elfeledni azt az autonóm életmódot, ami jellemző volt a Kárpát-medencére és annak majd minden népére.
A kereskedelem (hajózás, Bécs felé szállítás) érdekében egyre inkább el lettek vágva a fokok, erdők, természetes legelők a Víztől. Még több marha, még több búza kellett.
Miközben volt egy erős diverzitás a paraszti kultúrában, régészeink friss eredményei is említik, hogy már az Árpád-korban az Alföld keleti és középső része kultúr-táj volt, igaz, nem nyírták ki a természetet, s nem egy dimenzióban zajlott a termelés sem. Nem a monokultúra dominált.
Zöldség, gyümölcs és szőlő, gabona, hal - minden helyben volt, és aki nem csak a gigászi hasznot nézte, az élhetett egy szabad, részben önfenntartó világban, sőt, még haszonnal is - a
pákászat jó példa: ugyanazt ette a gróf, mint a paraszt/pákász, úri lakomának számított a
Réti csík (fiatalabbak kedvéért: olyan értéke lehetett, mint ma a hegyi patakokban élő pisztrángnak, vagy a süllőnek, harcsának, nem honos halak közül pedig a lazacnak), mert hiába élt a fél országban, megfogni nem tudta mindenki; mesterség volt, de közben ott volt a barack, alma, eper, szamóca, körte, tönköly, köles, sokféle gomba. (A paradicsom, paprika, dinnye kb. mindenkinek ismert.)
Aki tudott, igény szerint a Felvidéken, Budapesten, Erdélyben, Partiumban stb. erős szellemi életben, tanulásban részesülhetett.
Pákászok: íme egy rövidfilm az utolsó pákászról - talán létezik még néhány rejtett lélek ebben a "műfajban", bár Hany Istók reinkarnációja se teljesen kizárható, akkor viszont Ő lesz a Pák Ász.
A 20. század elején még létezett egy reneszánsza az önfenntartó életmódnak is a tanyabokrokkal, ami közel sem azt jelentette, hogy elmaradottságban éltek. Nyilván másként, mint ma, és vannak még ilyen helyek, de ha kell, ott is van mindenféle hálózat (ahogy Gyimesben is.)
A kollektivizálás persze elvette mindezt, az ismert geopolitikai / háborús okok miatt nyilván, de jelen írásnak nem célja, hogy ezeket feltárja, bár a szerző már gyerekkorában szomorúan nézte a vonatról az elhagyott kunsági tanyákat, ahol ligeterdők, gyümölcsfák, helyenként maradvány-vizek táplálták az Életet, azt a világot, ahol az ember ismerte a gombákat, a természetben élő gyógynövényeket, fűszernövényeket, ismerte az időjárást, GPS nélkül is tudta, hol van Észak, - és: látta az Eget.
Igen, fel kell hozzá kelni időben, bár ma is lehet kompromisszumot kötni, a két világ működhet egyszerre, ha tartva van a mérték. Nem véletlen, hogy egyre többen indulnak vissza a gyökerekhez, miközben a technológia is segít, példákat hoz olyan emberektől, akik a hagyományos életmód és az intellektus, információ-áramlás egységében, mértékkel élnek, és átadják a tudásuk, ami egyszerre régi, de ugyanúgy új is.
Jó példa dr. Gyulai Iván gondolkodása, aki "Ember- és környezetkímélő kertművelés" néven hivatkozik azon ökológiai módszerekre, amit a Természettől és magától is tanult.
Nem a görnyedős kapálás, látástól vakulásig történő munkavégzésnek valamiféle régisulis/poroszos örököse, nem arról szól, mint amit sokak hoztak, hogy "jajj, bezzeg a mi időnkben már hajnalban álltunk a sorba ásni / kapálni, és nem nyafoghattunk", hanem az odafigyelésre és egyensúlyra.
Fontosabb szempont az egység Ember és Természet, az organikus és a modern világ között. Ezek a fogalmak nem zárják ki egymást. Jó esetben inkább kiegészítik.
(Mellesleg Ivánnak még humora is van, ami nagyon ráfér az országunkra 🙂 - és nem akar "celebbé" válni, politikussá végképp nem.)
De Iván mellett is egyre többen vannak, akik a tudomány és a természet, vagy a paraszti kultúra "keresztezésében" látnak kiutat, egy olyan lehetőséget, ami túlmutat az általános csordaszellem gondolkodási berögzültségeinek keretein - és a sokak számára "szent tehén" pártpolitikán kívül látják a megoldást. Mert társadalmilag semmi nem lesz megoldva azzal, hogy ide-oda rakosgatjuk az X-et, vagy telerajzoljuk hülyeséggel a szavazópapírt.
Egy kis ízelítő a "
Természet káoszából", emellett sok érdekességet találhatunk az
Ökológiai intézet csatornáján. Nem, ez nem "olyan" intézet, szervezet - és talán pont ezért is működik a mondanivalója. Mert nem cégeknek szól, bár akár azoknak is, nem árul workshop-ot "
csak most, csak neked" ígéretekkel, különféle cunci hívószavakkal - vagy megszólít, vagy nem.
Klímaváltozás
Ami az éghajlat-változást illeti: vajon hozzájárul a villámárvizekhez pl. az Indus vagy Dél-Ázsia bármely folyama mentén az emberi tevékenység, ami eleve monszun-övezet, mióta világ a világ? Biztos azért "terjesztik" az iszlámot is arrafelé, hogy ne legyen szent a tehén? 😃
Már megint a bocik.
Az tény, hogy pl. az USA egyes államaiban tényleg elképesztő mennyiségű marhát vágnak a "hamburgeres államok" számára, csak ott se minden szövetségi állam "hamburgerzabálisztán" abból az 50-ből. Van olyan, ahol nem hajlandók tömegesen vágott, rosszul tartott állatot fogyasztani, és van, ahol teljesen mindegy.
Itt is felmerül egy kérdés, vagy elmerül: mennyire ocsmány és megalázó a mesterséges megtermékenyítés, amit a tömeges állattartás során művel az ember.
"Állatbarát élelmiszer" és társai
Közben megérkezett divatos termékként a pálmaolaj, szójaőrület stb., amivel felszámoltak a jóval népesebb országokban rengeteg földet, erdőt, ahol a honos növényekből még többet kiirtottak, monokultúráznak, vagy olyasmit termelnek, ami gyorsan hoz nagy pénzt. Szójatej, mandulatej, stb., csak hát az sem tej :-)
Itthon a mocsarak, lápok lecsapolásával kezdődött minden, környezetünkben a Balkánon (
az időkre még emlékezve), de a Közel-Keleten még korábban elkezdték, ezért kopár Peloponézosztól Libanonig a legtöbb hegység 1400 m alatt.
Csontváry cédrusait még láthatjuk, igaz, már rég kiszáradva.
Az erdőirtások nagy hulláma ma is terjed, a 10-30 milliós városok feltehetően még falánkabbak lesznek.
A kereskedelmi célból kivágott erdők helyére megérkezett az eukaliptusz Amazóniába, Afrikába, ahogy anno hozzánk az akác, gyorsan pótolva az erdőállományt, de megváltoztatva / kinyírva az Életközösség javát, ami a talajon alapul. Vagyis mindent. Hurrá, haladunk!
Talajélet kiirtva, felforgatva, a létező diverzitás megszüntetve - de közben a társadalmi ideológiákban találunk új diverzitást, elég pár sorozatba belenézni.
Ahogy távolodik a természet racionalitásától ez a világ, az "olyan mint..." kezd lenni az alap, mesterséges megoldásokkal, viszont dr. Carrington vissza fog térni, a Nap tevékenységét nézve lehet, nem is oly' soká.
Mások véleménye:
