Maga a hely igencsak felemás emberi környezete - vagyis a Nyugati aluljáró sajátos archetípusai: a szakadt prostik és a zsebtolvajok között félúton megbúvó klub / pub - ellenére meglepően jó volt, a két ukrán csapat közül pedig nekem személy szerint a Stoned Jesus tetszett jobban - az Ethereal Riffian, bár jó úton halad, élőben a számok kevésbé tűntek összeszedettnek / érettnek, a hangulat és a lelkesedés persze ott volt, és hát az alapok is tetszetősek, nyilván érni fog még a dolog, hiszen nem matuzsálemekről beszélünk (sőt, igazából pofátlanul fiatal volt mindenki). Valahol mindkét csapatra jellemző a Jimi Hendrix-től és és a stoner csapatoktól örökölt pszichedelikus hangfolyamba oltott ritmikus zene, továbbá a szerzemények hosszú mivolta - illetve az eme zenei világra jellemző nyersesség és játékosság. Rinya szerencsére nincs.
Első körben jöjjön tehát a Stoned Jesus koncertjéről készült fotósorozatom:
