A mai ai téma a civilizációs változás (vagyis: nem-változás, formai változás) lesz.
A bejegyzés zöme készen volt, azonban kapott egy lökést a Qbit "Randalírozó ágensek..." kezdetű adásából, pontosabban a komment-szekcióból, remélem, eljut hozzájuk.
Íme az okozat oka:
Fejlődés: civilizációs lépcsők, töbrök, buktatók, törések, hit, virgázás, suvadás, "azt hiszed", csillogás - vagy: benső ébredés, dolgokon túllépés / túllevés, a nehéz útra lépés,
Civilizációs túlfejlődés?
Az emberiség fejlődése nem hinném, hogy egyenlő a tech-világ exponenciális fejlődésével, vagy a "jobban éléssel".
Valóban: az egyik húzza magával a másikat (de minden irányba), a szkeptikus énem közben azt mondja, hogy természetellenes életmódot élünk, mindent felzabálunk - a "sokan vagyunk" nem feltétlen jó, és az emberiség zöme így is szolga lesz, legfeljebb még nagyobb számban, és a környezetünk is egyre ismeretlenebb lesz a 70%-ban nagyvárosi lukakban, mikrokozmoszokban élő emberek számára. A nagyvárosi, ultra-szervezett infrastrukturákban gyakorlatilag a környezet ellenni harc és az összezártság miatti zaklatottság lett részben az alap.
Nyilván sok előnye is van az infrastruktúrának, a kommunikációs lehetőségeknek, és jó esetben az összezárva élő emberek is segítenek egymásnak, bár szvsz. ez elég ritka, főleg, ha nincs valós közösség.
A civilizációkkal összefüggő marketing-tevékenységek, s fejlesztések ezerrel mennek, közben már a klímaberendezések száma (is) hozzájárul a nyári városi hősziget-jelenséghez, ami csak koronát tesz az aszfaltozott, a széltől is zárt, szinte várfalakhoz hasonló méretű, zárt bérház-falak nyári belső melegedésére - mert belülről hűt, de az utcára kilépve plusz hőt ad - nem is keveset.
Ami benn segít, kinn a környezetet melegítve nagyobb térségben pusztít. Mellesleg nem is lehet mindenhova beépíteni.
Budapest belső része pl. mára a Kiskunság legmelegebb részeivel vetekedik az utóbbi 13-15 évre jellemző felmelegedős szakaszban, a bő 3 hetes hőhullámok éjjelein - hajnalain is mérhetünk akár 23-24 fokot, a klíma nélküli szobákban pedig hajnalban 31 fokot; hiába kiváló a tudomány, a számítási kapacitás, a Természet sokszor máig győz, ha az emberi szervezetről van szó:
elég sokan kapnak hőgutát, zömmel az idősebbek, bár a mostani helyzetet már nem csak ők sínylik meg, hanem majd mindenki.
Fejlesztettük a környezetünket.
Ha nem összeterelt városi birkaként élne az emberiség zöme (kb. 35 éve volt amúgy százalékosan a demográfiai fordulópont - érdekes, hogy kis túlzással világszerte.)
Vagy ha annyira érdemi lenne a fejlődésünk, és ennyire ragaszkodunk a gigavárosokhoz (hollywood elhozta a világnak őket a moziban és a tv-ben, mindenki rajong NY és Los A.-ért - rajtam kívül - Kína pedig megfejelte 15-30millió fős kivitelben őket, a felhőkarcolókon csodás éjjeli led-világítással és némi orwelli világgal, de a domináns kép a posztszocialista magas panelház.)
A hatalmas fejlődésünkkel már rég felfedeztük volna, hogy élhető városokra lenne szükség, értelmes tervezéssel, minél kevesebb betonnal - aszfalttal, rengeteg zöldterülettel és szellőzéssel, de ez az utolsó, a gyógyszeripar mellett az ingatlanbiznisz a GDP-számokat szépen növeli, így egy külpesti városrészben egy régi telek és ház helyére ma felhúznak 3 kis házat, vagy egy nagy emeletest, a kert fele térkő és angolpázsit, talán 2 kisebb fa és fél négyzetméter zöldségeskert/család jut mindenkinek.
Nem véletlen próbálja az emberiség a mezopotámiai, indus-völgyi és ős-kínai, de akár a levantei, elő-perzsa, és anatóliai - ill. az akár még régebbi Margus / Margiana kultúra néven is mára lassan ismert civilizációt alapnak tekinteni.
(Margiana: Gönür Depe néven ismert, ami sokak szerint "hiányzó láncszem" a mezopotámiai és indus-völgyiek közt, és 5-7 ezer évvel korábbi kultúrának datálják.)
A racionalitás sem hiányzott, megvoltak a vízcsatornák, ennek input-output vonala is, de a társadalmi berendezkedésre is következtettek, a csillagászat sem volt ismeretlen.
Mindezt a rómaiak csak évezredekkel később tanulták meg. Alighanem Egyiptomban is megvolt a civilizációs mag, ahol közben gigászi piramisokat építettek "emlékül", vagy más okból - mindenkinek a fantáziájára bízom, mit gondol róla.
Az viszont feltűnő, hogy ma is szeretnk gigászi felhőkarcolókat építeni - és ebben egymással versenyezni - amiben csak egy dolog erősebb: a nagy számokkal történő dobálózás.
USA, Dubai, Malajzia / Szingapúr, Kína - csupa kereskedelmi központ és gigászi verseny.
Korábban valahol hallottam olyan "népi pszichológiai" véleményt, miért is olyan nagyok az amerikai autók már legalább 60 éve: belső kompenzáció. Az oroszoknál sincs ez másképp, bár nekik az északi- és szibériai hódítások után a tajga- és tudra bejárása miatt kellett is pár brutál jármű, de a városi exportált Volga autókat ez nem indokolta :-)
Kihagytam egy nagyon fontos civilizációs - kultúrális mérföldkövet, ami nagyon későn került a felszínre, ahogy az emberiség érdeklődő része elé is.
Gondolom, az általános oktatásba is tanárfüggően kerülhet egyelőre, mert nagyon sokmindent megboríthat, olyan a téma:
A sokáig ismeretlen civilizáció
Ez Göbekli Tepe - egy domb alatt feltárt monolit-csoport csodaszép kőfaragásokkal együtt. A dk-törökországi Sanilurfa közelében található.
Kb. 2 évtizedes feltárás után kiderült, hogy 12ezer éves emlékről beszélünk - s ez nem holmi fikciós / fantasy téma, hanem Klaus Schmidt német régész alapos gyanújának eredménye, aki 1994-ben határozta el, hogy nekiáll a feltárásnak.
Több réteg egymásra épült civilizációt talált - és nincs kizárva, hogy a mára ismert emlékek alatt is lehet még 1-2 réteg.
A wikipédia-szócikkben ilyesmit mondanak a témáról: "A Würm-glaciális végén letelepült vadászközösség hozhatta létre. Ennek alapján megállapították, hogy a szakrális, szociális és műveltségi kapcsolatok is lehettek alapjai az emberek társadalomba szerveződésének (lásd még: Anatóliai Civilizációk Múzeuma), ami esetleg meg is előzhette a növénytermesztő társadalmat (lásd: neolitikus forradalom). Idővel az itteni közösség is elkezdte a növénytermesztést és a háziállatok tenyésztését."
Göbekli Tepe eltemetett örökségéről 20 éve még nem sokan tudtak, legfeljebb a történelem, kultúra, földrajz és specifikusabb területek iránt érdeklődő, kereső emberek kaptak információt - mivel a szokásos civilizációs túltengések mindig a háttérbe küldenek olyan témákat, amiket esetleg újra kéne magyarázni - az pedig mindig nehéz ügy.
Ha a civilizációkat nézzük, mindenképp érdekelne, melyik helyen, s milyen hozzáállással élték meg magukat, a saját korukat, az emlékezetüket - és a jövőképüket?
Ha csak két oldalra egyszerűsítenénk, mivel most épp a nyugati szisztémiában (mémben?) élünk: más a felfogása a keresztény európai gondolkodásnak, ahogy más a szocio-darwinizmusnak is, bár tudtommal mindkét elmélet gyökere szintén több irányba ágazott el az idők folyamán.
Információs és civilizáció
Mit, miért, hogyan fogadtak el?
Az biztos, hogy a kérdések ott vannak azóta, amióta az írásbeliségünk információi ránk maradtak - még ha egyes írásokat (vagy jelrendszereket) nem is ismerünk megfelelően.
Párezer év, az északi félteke felé indulva egyre jobban ritkulva - hiszen nem mindenhol véstek kőbe, agyagba, amit gondoltak, sok helyen a fa volt az alap, vagy a keleten a korai papír, bambuszlevél, kérgek, stb. - amit jól tároltak addig, amíg meg nem érkezett egy "múltakat eltörlő civilizáció", talán Tibet és a mára É-Kínához tartozó Belső-Ázsia példája elég szomorú, ahol Mao idején nem kevés történeti, gazdasági, kulturális, vagy hitvilági dokumentumot égettek fel; de az (egyik) alexandriai könyvtárban is megtörtént valami hasonló, csak akkor Krisztus nevében tették.
Pedig csak a történeti értelemben vett Jézus-képről - ahogy Buddháról is - elég nehéz azt elképzelni, hogy kultúrát és gondolatokat pusztítsanak el. De a társadalom a képzetei alapján zömmel megteszi, amit mondanak neki.
Addig is volt információnk, amíg nem voltunk tele hi-tech eszközökkel, mint a mai - talán az "exponenciális túlfejlődés korának" is nevezhető időszakot élve.
Technológiai civilizációs (túl)fejlődés
Most az 1990-es évek külön asztalt igénylő számítógépeinek kb. az 50szeres hatékonyságú és erejű változatait hordjuk csak a zsebünkben (korosztálytól függetlenül), és otthon lehet még 1-2 erősebb masina is - bár ettől nem leszünk data science, vagy egyéb szakik.
Kb. 30 éve még folyóiratokat, könyveket olvastunk, kénytelenek voltunk a cikk / novella / regény / tanulmány végére érni, mert nem volt digitális űrlap, amin keresztül ma azonnal elindul az online marakodás. Legfeljebb email-cím a szerzőhöz.
10 éve se volt még általános a zsebből elérhető mesterséges intelligencia (LLM, agentic AI, stb.), legfeljebb akkor, ha programozó vagy, és egyes nyelveken tréningeltél programokat - algoritmusokat a tanulásra, bár a tech-gigacégek ebben már akkor is élen jártak, amikor azok eszközeit használva még nem is tudtál róla.
Ma egy magányosodó civilizáció a doomscrolling módszerrel használja a közösségi média végtelen kommunikációs útvonalait - pl. közlekedés közben (és bármikor) - mások képein irigykedve, kinevetve, elmélázva, fáradtan, jókedvűen, mosolyogva, anyázó fejjel, féltékenyen, stb.
Lényeg, hogy oda legyünk szögezve a képernyőhöz, viszont: ne kerüljenek bele mélyen semmilyen gondolat-folyamba, mert így lehet igazán jó analitikát csinálni az emberi gesztusokról és reakciókról, ez pedig segített az AI modellek finomításakor: minél több adat érkezzen-menjen. A google amúgy már 2015-ben elmondta, hogy az akkori kereső-rangsorolásának jelentős részét a RankBrain nevű gépi tanuláson alapú algoritmusa adta.
(Ekkortájt SEO expertként dolgoztam cégnél 13 évig.)
Kis Baudrillard / Matrix hasonlat: a social media, mint szimulákrum, ami felépítheti a szimulációt.
2009 körül kb. bolondnak néztek, amikor azt mondtam, hogy pár év múlva mindenki az okostelóját fogja nyomogatni utazás közben, és a facebookon fog lógni.
A saját képeket magunkról zömmel hazug módon, csak előnyös pózban, lehetőleg javítva feltöltve.
Sokan azt hitték, hogy ez csak a tech szektorban és pl. a helymeghatározás miatt az utazóknál terjed csak el, és széles körben soha nem.
Kár, hogy nem fogadtunk, mert annyira bejött, hogy sokaknál elsődlegesebb lett akár egy notebookhoz képest is.
A reggeli "metrón - buszon megállás nélkül telózós lány" - egy modern archetipus - nem beszélni fog a barátnőjével a kialkudott telószámlán, hanem rövid, szmájlis üzeneteket küld majd friss képekkel. Megvalósult.
Mára az ifjú, friss párok is a telójukat nézik, 15-20 éve még csókolóztak és ölelgették egymást.
Az ember és a technológia
A megörökítés lehetősége nyilván megvolt a régi korokban is, bár a jobbágy nyilván nagyon ritkán kapott lehetőséget arra, hogy kapjon - vegyen egy festményt, rajzot a családjáról.
Nyilván, akinek nem telik rá, ma sem tud venni AI-chipes szupertelót a kellékeivel és garanciával majd egy milkáért.
Mindeközben az individualista világképben sokuk képtelenné válik az élő, spontán kapcsolatteremtésre - de megérkezett az "új barát", és az "új pszichológus" is.
Zömmel beépítve a zsebszámítógépbe, elég csak balra húzni az ujjat a kijelzőn, és jöhet a kérdés.
Ha kevesebb a keret, akkor limitáltabb modell érkezik, de a válasz mindig ott lesz.
Viszont: milyen lesz az a válasz?
Pár egzakt kérdésembe azért belebukott (igaz, nem a webfejlesztős, programozós stb. témából, abban nyilván jó, hiszen az "ő" saját nyelvük lenne. De néprajzi - történelmi kérdéseknél sem tudott igazán mélyre menni, aminek nyelvi akadálya lehetett.)
Az emberi kapcsolatok nyíltságára visszakanyarodva:
Ez minden kultúrában eltérő nyilván, nem ugyanolyan az északi, kontinentális, mediterrán, déli emberek lelkialkata.
Viszont ami közös: a jelenlegi, a polgároknak is tesztelésre és tanításra kieresztett nagy nyelvi modellek "csúcspontjainak" biztos, hogy van betáplált ideológiája, amit az ember tett bele, és cenzúrázik, ha azt akarják a tulajok.
Ilyen szempontból semmi nem változott. Ezt a bejegyzést is biztos, hogy pár agent átnézi, vagy tanulás, vagy ellenőrzés céljából.
Pusztulás / változás
Eddig pár kivételtől eltekintve majd mindegyik neves civilizáció elpusztult. A népessége megmaradt, zömmel beolvadva egy másikba, vagy tovább költöztek. A megmaradtak vagy "sikeresebbek" lettek, vagy nem, de a leszármazottak ma is élnek - különböző nyelvi- és kultúrális családokban. Mezopotámia és a mai Törökország területén élő korai civilizációk elég jó példák.
Mostanság egy 4ezer éves gyökerű, természetesen több változáson átmenő keleti civilizáció áll szemben egy alig 3 évszázados - de európai gyökerű nyugatival, akik a globális soft power - azaz a szórakoztatóipar erejével húzzák be az embert: csak a filmvilágával és szupperhőseivel, popzenéjével, sportjaival + a coca colával új vallást teremtett, a háború megnyerésével egy technikai fennsőbbséggel rendelkező civilizációt is szerezve magának.
Hozzá kell tenni, hogy utóbbi államszövetség a 20. század '40-es éveiben a saját ellenségeinek megvásárlásával szerzett technikai előnyöket az űrkutatás, és a nukleáris fegyverkezés területén is.
A keleti fél pedig már a Mongol birodalom idején sok olyan vívmánnyal rendelkezett, ami nyugaton még nem létezett, és a jelenlegi nyugati kereskedelmi partnereitől is annyit tanult a gyártósorokon (s nyilván egyéb csatornákon) át, hogy meglepően gyorsan felzárkózott melléjük - egy látszólagos rendszerváltozással együtt.
Most ők kardoskodnak az AI-csatetéren, zömmel elég jól megválasztott színészekkel az élen.
Mindeközben az emberiség 85%-a ugyanúgy tele t...el ébred reggel, mert ismét azt kell csinálnia, amit a szíve szerint a legkevésbé se tenne, de mégis kénytelen rá, hiszen a rendszer miatt mindig szükség van anyagiakra.
Oda még nem ért el a társadalom, hogy az ember (és igen, a környezet / Természet) békén legyen hagyva.
Az ember legyen az iparért - vagy az ipar legyen az emberért?
Ha innen nézzük, melyik élet a jobb, és tartalmasabb?
A rövidebb, amiben megélik a fontos csúcspontokat (s a mélységeket is), vagy a hosszabb, amelyikben 70-80 éves korig a többség egy igazából ismeretlen gazdasági - politikai rendszert szolgál az élete zömében, már akkor is, amikor még nem ébred ennek a tudatára. Mondjuk ez mindig megvolt, csak a mértéke és az elfogadása változó.
Nem véletlen hívják társadalmi szerződésnek azt a jelenséget, amikor együtt élünk egy rendszerrel.
Az viszont jó kérdés: mikor érkezik be az életünkbe / tudatosul, hogy kezet rázott velünk a Társadalom nevű bácsi-néni, és mikor nyújtja ki a kezét feléd, hogy szerződést akar veled kötni?
Ha van ilyen emléked, kérled, szólj hozzá a bejegyzéshez!
Később jön-e még másik porszívó-ügynök, hogy hasonló kérdést tegyen fel?
(Nem. Jönni jön, te csak némán aláírsz.)
A finomabb, kíméletesebb verzió: egy "TársÚron" belüli rend érkezik időről időre, aki már lekezelt az Aktuális főnivel, csak jobb fejnek tűnik, mint a többi.
AI helyett AÚ.
Most, a digitális korban nagyon megkérdezném egy emailben Philip K. Dicket, mit gondol erről a jelenségről, és miket élt meg a szabadon eresztett gondolatfolyamai során, melyek úgy meandereztek, mint egy zabolázatlan folyó.
Jó esetben kivétel a "civilizált nyomor" alól a gyerekkor + a tanulási, ismerkedési, komálási, társaság-választási időszak - kb. 16-23 éves korig (de már a 4. év után is ezernyi civilizációs elágazás érkezik.)
Valóban: sokan tovább élnek - de az alap-modell nem sokat változott.
Végül - ha "jó munkás" volt az ember, s jó pontokat gyűjtött az egyén a társadalomban, ezzel megkapott egy élhető nyugdíjat, így jó esetben a hosszú életet élő humánok esetén a rövid gyermekkori világ után megérkezhet még 5-20 évnyi "szabadszállás" - kinek, mennyi maradt még a szalagból.
Viszont: ez sem biztos, eleve már egy nagyvárosi lakásbérlet - biztosításokkal, egyebekkel sem olcsó, ha nem tehetős az ember. Minden ehhez a spekulációhoz idomul, és a mai technikai szükségletek - az AI gyűjtőnevű témával együtt - elképesztő erőforrást égetnek el. Környezetit, és anyagit egyaránt.
Energia-kérdésben Kína áll nyerésre: a Himálaya hegységből és a hozzá kapcsolódó többi hegyláncról, fennsíkról érkezik kis túlzással fél Ázsia éltető vize - ezt durván megcsapolták a hozzájuk becsatolt területekkel, ld. Tibet, Kelet-Turkesztán és Belső-Mongólia hegyvidéki határ-részei, Qilian hegység, Szecsuán, stb.
Az "expanded China 2.0" bőven nyertes lett a versenyben az Európa számára elképzelhetetlen mennyiségű édesvíz tekintetében.
Hatalmas vízerőműveket építettek fel mindenhol, a Yangtze folyón épített gigantikus gátrendszerrel többezer éves kultúrák nyomait dobták lazán a víz alá, köztük sok helyen a sajátjukét is, falvakkal és városokkal együtt; ilyet amúgy kicsiben az egykori román diktátor is megcsinált sok magyar és román faluval egyaránt kb. az utolsó 15 évében.
A fejlődés eszméje és a verseny miatt tették mindannyian.
Ez volt a bolsevizmus hangja is.
Falu -- kisváros - tanyavidék helyett menj szűkösen élhető, egyéniség nélküli paneltömbbe, ahol a szomszéd reggeli retyózását is hallod. Önellátó gazdálkodás és piacozás helyett menj az üzembe robotolni.
Valódi társadalmi (családi, baráti - nem rendszer által fogalmazott) kérdés: van, ahol az idősek tisztelete alapvető, így a leszármazottak kötelességüknek érzik, hogy gondoskodjanak róluk - annyira, amire tőlük telik.
Rosszul fogalmaztam: nem csak az idősek esetén, hanem minden családtagra- és barátra is vonatkozott, egyes országokban jelenleg is működik, és néhol kieső társadalmak is léteznek - akár indián rezervátumokban, vagy kisebb szigetekben, s néhány megtűrt területen .
Az idősek eltúlzott tisztelet-elvárása hallomásom szerint pl. Koreában kirívó, északon s délen is, és aki tud, vissza is él vele, képesek a mamik beülni székkel egy pláza kapujába, a fiatalabbaknak kötelessége őket kikerülni.
A szorosabb társadalmaknál bármilyen gebasz esetén számíthat az ember legalább egy ágyra, vagy egy sarokba pakolt fekhelyre egy házban.
Lásd: iszlám világ, de tudtommal a kínaiak közt sem jellemző, hogy bárki is az utcán maradjon, abba a kérdésbe most ne menjünk bele, hogy a mai kameraországban nem is lehet ilyen, ahogy Magyarországon is tabu volt bármilyen szociológiai probléma a kádárkorban, mert nálunk ugye "nincs baj."
De létezik még pár ilyen ország, többen azt mondják, hogy éghajlati okokból alakult ki ez a szokás - teljesen más a túlzottan is komálós arab világ, mint a finoman szólva kevésbé szószátyár finnek univerzuma - ahol a '80-as években még élt a "nyitott ház hagyomány", ahol szabadon hagytak egy fekhelyet, az asztalon ki volt készítve 1 kancsó víz, s egy jókora kenyér, vagy ami volt.
Délen a hő, északon a hű miatt szorult az ember a másikkal való kommunikációra.
A gigapoliszokban pedig sokszor mindenki le van sz..va.
Az alternatívák, a maguk természete szerint élő, részben önfenntartó organikus közösségek a kb. 150-200 év ipari változásai, gyorsulása alatt ki lettek húzva a papírról, viszont világszerte egyre erősebb hang érkezik e témában a középutas, de inkább függetlenség-párti egyének + közösségek felől.
Nagyon érdekes lesz a végkifejlet - főleg egy ilyen tech háborgás mellett.