Évezredek fejlődési karmája 1: civilizációs lépcsők, törések, buktatók

A mai ai téma a civilizációs változás (vagyis: nem-változás, formai változás) lesz. 

A bejegyzés zöme készen volt, azonban kapott egy lökést a Qbit "Randalírozó ágensek..." kezdetű adásából, pontosabban a komment-szekcióból, remélem, eljut hozzájuk. 
Íme az okozat oka:

 

Fejlődés: civilizációs lépcsők, töbrök, buktatók, törések, hit, virgázás, suvadás, "azt hiszed", csillogás - vagy: benső ébredés, dolgokon túllépés / túllevés, a nehéz útra lépés,  

Civilizációs túlfejlődés? 

Az emberiség fejlődése nem hinném, hogy egyenlő a tech-világ exponenciális fejlődésével, vagy a "jobban éléssel".
Valóban: az egyik húzza magával a másikat (de minden irányba), a szkeptikus énem közben azt mondja, hogy természetellenes életmódot élünk, mindent felzabálunk - a "sokan vagyunk" nem feltétlen jó, és az emberiség zöme így is szolga lesz, legfeljebb még nagyobb számban, és a környezetünk is egyre ismeretlenebb lesz a 70%-ban nagyvárosi lukakban, mikrokozmoszokban élő emberek számára. A nagyvárosi, ultra-szervezett infrastrukturákban gyakorlatilag a környezet ellenni harc és az összezártság miatti zaklatottság lett részben az alap.
Nyilván sok előnye is van az infrastruktúrának, a kommunikációs lehetőségeknek, és jó esetben az összezárva élő emberek is segítenek egymásnak, bár szvsz. ez elég ritka, főleg, ha nincs valós közösség.
A civilizációkkal összefüggő marketing-tevékenységek, s fejlesztések ezerrel mennek, közben már a klímaberendezések száma (is) hozzájárul a nyári városi hősziget-jelenséghez, ami csak koronát tesz az aszfaltozott, a széltől is zárt, szinte várfalakhoz hasonló méretű, zárt bérház-falak nyári belső melegedésére - mert belülről hűt, de az utcára kilépve plusz hőt ad - nem is keveset.
Ami benn segít, kinn a környezetet melegítve nagyobb térségben pusztít. Mellesleg nem is lehet mindenhova beépíteni.
Budapest belső része pl. mára a Kiskunság legmelegebb részeivel vetekedik az utóbbi 13-15 évre jellemző felmelegedős szakaszban, a bő 3 hetes hőhullámok éjjelein - hajnalain is mérhetünk akár 23-24 fokot, a klíma nélküli szobákban pedig hajnalban 31 fokot; hiába kiváló a tudomány, a számítási kapacitás, a Természet sokszor máig győz, ha az emberi szervezetről van szó:
elég sokan kapnak hőgutát, zömmel az idősebbek, bár a mostani helyzetet már nem csak ők sínylik meg, hanem majd mindenki. 

Fejlesztettük a környezetünket. 

Ha nem összeterelt városi birkaként élne az emberiség zöme (kb. 35 éve volt amúgy százalékosan a demográfiai fordulópont - érdekes, hogy kis túlzással világszerte.)

Vagy ha annyira érdemi lenne a fejlődésünk, és ennyire ragaszkodunk a gigavárosokhoz (hollywood elhozta a világnak őket a moziban és a tv-ben, mindenki rajong NY és Los A.-ért - rajtam kívül - Kína pedig megfejelte 15-30millió fős kivitelben őket, a felhőkarcolókon csodás éjjeli led-világítással és némi orwelli világgal, de a domináns kép a posztszocialista magas panelház.)

A hatalmas fejlődésünkkel már rég felfedeztük volna, hogy élhető városokra lenne szükség, értelmes tervezéssel, minél kevesebb betonnal - aszfalttal, rengeteg zöldterülettel és szellőzéssel, de ez az utolsó, a gyógyszeripar mellett az ingatlanbiznisz a GDP-számokat szépen növeli, így egy külpesti városrészben egy régi telek és ház helyére ma felhúznak 3  kis házat, vagy egy nagy emeletest, a kert fele térkő és angolpázsit, talán 2 kisebb fa és fél négyzetméter zöldségeskert/család jut mindenkinek.

Nem véletlen próbálja az emberiség a mezopotámiai, indus-völgyi és ős-kínai, de akár a levantei, elő-perzsa, és anatóliai - ill. az akár még régebbi Margus / Margiana kultúra néven is mára lassan ismert civilizációt alapnak tekinteni. 

(Margiana: Gönür Depe néven ismert, ami sokak szerint "hiányzó láncszem" a mezopotámiai és indus-völgyiek közt, és 5-7 ezer évvel korábbi kultúrának datálják.)
A racionalitás sem hiányzott, megvoltak a vízcsatornák, ennek input-output vonala is, de a társadalmi berendezkedésre is következtettek, a csillagászat sem volt ismeretlen.

Mindezt a rómaiak csak évezredekkel később tanulták meg. Alighanem Egyiptomban is megvolt a civilizációs mag, ahol közben gigászi piramisokat építettek "emlékül", vagy más okból - mindenkinek a fantáziájára bízom, mit gondol róla.
Az viszont feltűnő, hogy ma is szeretnk gigászi felhőkarcolókat építeni - és ebben egymással versenyezni - amiben csak egy dolog erősebb: a nagy számokkal történő dobálózás.
USA, Dubai, Malajzia / Szingapúr, Kína - csupa kereskedelmi központ és gigászi verseny.
Korábban valahol hallottam olyan "népi pszichológiai" véleményt, miért is olyan nagyok az amerikai autók már legalább 60 éve: belső kompenzáció. Az oroszoknál sincs ez másképp, bár nekik az északi- és szibériai hódítások után a tajga- és tudra bejárása miatt kellett is pár brutál jármű, de a városi exportált Volga autókat ez nem indokolta :-)

Kihagytam egy nagyon fontos civilizációs - kultúrális mérföldkövet, ami nagyon későn került a felszínre, ahogy az emberiség érdeklődő része elé is.
Gondolom, az általános oktatásba is tanárfüggően kerülhet egyelőre, mert nagyon sokmindent megboríthat, olyan a téma:

A sokáig ismeretlen civilizáció

 Ez Göbekli Tepe - egy domb alatt feltárt monolit-csoport csodaszép kőfaragásokkal együtt. A dk-törökországi Sanilurfa közelében található.
Kb. 2 évtizedes feltárás után kiderült, hogy 12ezer éves emlékről beszélünk - s ez nem holmi fikciós / fantasy téma, hanem Klaus Schmidt német régész alapos gyanújának eredménye, aki 1994-ben határozta el, hogy nekiáll a feltárásnak.
Több réteg egymásra épült civilizációt talált - és nincs kizárva, hogy a mára ismert emlékek alatt is lehet még 1-2 réteg.

A wikipédia-szócikkben ilyesmit mondanak a témáról: "A Würm-glaciális végén letelepült vadászközösség hozhatta létre. Ennek alapján megállapították, hogy a szakrális, szociális és műveltségi kapcsolatok is lehettek alapjai az emberek társadalomba szerveződésének (lásd még: Anatóliai Civilizációk Múzeuma), ami esetleg meg is előzhette a növénytermesztő társadalmat (lásd: neolitikus forradalom). Idővel az itteni közösség is elkezdte a növénytermesztést és a háziállatok tenyésztését."

Göbekli Tepe eltemetett örökségéről 20 éve még nem sokan tudtak, legfeljebb a történelem, kultúra, földrajz és specifikusabb területek iránt érdeklődő, kereső emberek kaptak információt - mivel a szokásos civilizációs túltengések mindig a háttérbe küldenek olyan témákat, amiket esetleg újra kéne magyarázni - az pedig mindig nehéz ügy.

Ha a civilizációkat nézzük, mindenképp érdekelne, melyik helyen, s milyen hozzáállással élték meg magukat, a saját korukat, az emlékezetüket - és a jövőképüket?
Ha csak két oldalra egyszerűsítenénk, mivel most épp a nyugati szisztémiában (mémben?) élünk: más a felfogása a keresztény európai gondolkodásnak, ahogy más a szocio-darwinizmusnak is, bár tudtommal mindkét elmélet gyökere szintén több irányba ágazott el az idők folyamán. 

Információs és civilizáció

Mit, miért, hogyan fogadtak el?
Az biztos, hogy a kérdések ott vannak azóta, amióta az írásbeliségünk információi ránk maradtak - még ha egyes írásokat (vagy jelrendszereket) nem is ismerünk megfelelően.

Párezer év, az északi félteke felé indulva egyre jobban ritkulva - hiszen nem mindenhol véstek kőbe, agyagba, amit gondoltak, sok helyen a fa volt az alap, vagy a keleten a korai papír, bambuszlevél, kérgek, stb. - amit jól tároltak addig, amíg meg nem érkezett egy "múltakat eltörlő civilizáció", talán Tibet és a mára É-Kínához tartozó Belső-Ázsia példája elég szomorú, ahol Mao idején nem kevés történeti, gazdasági, kulturális, vagy hitvilági dokumentumot égettek fel; de az (egyik) alexandriai könyvtárban is megtörtént valami hasonló, csak akkor Krisztus nevében tették.

Pedig csak a történeti értelemben vett Jézus-képről - ahogy Buddháról is - elég nehéz azt  elképzelni, hogy kultúrát és gondolatokat pusztítsanak el. De a társadalom a képzetei alapján zömmel megteszi, amit mondanak neki.

Addig is volt információnk, amíg nem voltunk tele hi-tech eszközökkel, mint a mai - talán az "exponenciális túlfejlődés korának" is nevezhető időszakot élve.

Technológiai civilizációs (túl)fejlődés

Most az 1990-es évek külön asztalt igénylő számítógépeinek kb. az 50szeres hatékonyságú és erejű változatait hordjuk csak a zsebünkben (korosztálytól függetlenül), és otthon lehet még 1-2 erősebb masina is - bár ettől nem leszünk data science, vagy egyéb szakik.

Kb. 30 éve még folyóiratokat, könyveket olvastunk, kénytelenek voltunk a cikk / novella / regény / tanulmány végére érni, mert nem volt digitális űrlap, amin keresztül ma azonnal elindul az online marakodás. Legfeljebb email-cím a szerzőhöz.

10 éve se volt még általános a zsebből elérhető mesterséges intelligencia (LLM, agentic AI, stb.), legfeljebb akkor, ha programozó vagy, és egyes nyelveken tréningeltél programokat - algoritmusokat a tanulásra, bár a tech-gigacégek ebben már akkor is élen jártak, amikor azok eszközeit használva még nem is tudtál róla.

Ma egy magányosodó civilizáció a doomscrolling módszerrel használja a közösségi média végtelen kommunikációs útvonalait - pl. közlekedés közben (és bármikor)  - mások képein  irigykedve, kinevetve, elmélázva, fáradtan, jókedvűen, mosolyogva, anyázó fejjel, féltékenyen, stb.

Lényeg, hogy oda legyünk szögezve a képernyőhöz, viszont: ne kerüljenek bele mélyen semmilyen gondolat-folyamba, mert így lehet igazán jó analitikát csinálni az emberi  gesztusokról és reakciókról, ez pedig segített az AI modellek finomításakor: minél több adat érkezzen-menjen. A google amúgy már 2015-ben elmondta, hogy az akkori kereső-rangsorolásának jelentős részét a RankBrain nevű gépi tanuláson alapú algoritmusa adta.
(Ekkortájt SEO expertként dolgoztam cégnél 13 évig.)

Kis Baudrillard / Matrix hasonlat: a social media, mint szimulákrum, ami felépítheti a szimulációt.

2009 körül kb. bolondnak néztek, amikor azt mondtam, hogy pár év múlva mindenki az okostelóját fogja nyomogatni utazás közben, és a facebookon fog lógni.
A saját képeket magunkról zömmel hazug módon, csak előnyös pózban, lehetőleg javítva feltöltve.

Sokan azt hitték, hogy ez csak a tech szektorban és pl. a helymeghatározás miatt az utazóknál terjed csak el, és széles körben soha nem.
Kár, hogy nem fogadtunk, mert annyira bejött, hogy sokaknál elsődlegesebb lett akár egy notebookhoz képest is.

A reggeli "metrón - buszon megállás nélkül telózós lány" - egy modern archetipus - nem beszélni fog a barátnőjével a kialkudott telószámlán, hanem rövid, szmájlis üzeneteket küld majd friss képekkel. Megvalósult.

Mára az ifjú, friss párok is a telójukat nézik, 15-20 éve még csókolóztak és ölelgették egymást.

Az ember és a technológia

 A megörökítés lehetősége nyilván megvolt a régi korokban is, bár a jobbágy nyilván nagyon ritkán kapott lehetőséget arra, hogy kapjon - vegyen egy festményt, rajzot a családjáról.
Nyilván, akinek nem telik rá, ma sem tud venni AI-chipes szupertelót a kellékeivel és garanciával majd egy milkáért.

Mindeközben az individualista világképben sokuk képtelenné válik az élő, spontán kapcsolatteremtésre - de megérkezett az "új barát", és az "új pszichológus" is.
Zömmel beépítve a zsebszámítógépbe, elég csak balra húzni az ujjat a kijelzőn, és jöhet a kérdés.
Ha kevesebb a keret, akkor limitáltabb modell érkezik, de a válasz mindig ott lesz.
Viszont: milyen lesz az a válasz?

Pár egzakt kérdésembe azért belebukott (igaz, nem a webfejlesztős, programozós stb. témából, abban nyilván jó, hiszen az "ő" saját nyelvük lenne. De néprajzi - történelmi kérdéseknél sem tudott igazán mélyre menni, aminek nyelvi akadálya lehetett.)

Az emberi kapcsolatok nyíltságára visszakanyarodva:

Ez minden kultúrában eltérő nyilván, nem ugyanolyan az északi, kontinentális, mediterrán, déli emberek lelkialkata.
Viszont ami közös: a jelenlegi, a polgároknak is tesztelésre és tanításra kieresztett nagy nyelvi modellek "csúcspontjainak" biztos, hogy van betáplált ideológiája, amit az ember tett bele, és cenzúrázik, ha azt akarják a tulajok.

Ilyen szempontból semmi nem változott. Ezt a bejegyzést is biztos, hogy pár agent átnézi, vagy tanulás, vagy ellenőrzés céljából. 

Pusztulás / változás

Eddig pár kivételtől eltekintve majd mindegyik neves civilizáció elpusztult. A népessége megmaradt, zömmel beolvadva egy másikba, vagy tovább költöztek. A megmaradtak vagy "sikeresebbek" lettek, vagy nem, de a leszármazottak ma is élnek - különböző nyelvi- és kultúrális családokban. Mezopotámia és a mai Törökország területén élő korai civilizációk elég jó példák.

Mostanság egy 4ezer éves gyökerű, természetesen több változáson átmenő keleti civilizáció áll szemben egy alig 3 évszázados - de európai gyökerű nyugatival, akik a globális soft power - azaz a szórakoztatóipar erejével húzzák be az embert: csak a filmvilágával és szupperhőseivel, popzenéjével, sportjaival + a coca colával új vallást teremtett, a háború megnyerésével egy technikai fennsőbbséggel rendelkező civilizációt is szerezve magának.

Hozzá kell tenni, hogy utóbbi államszövetség a 20. század '40-es éveiben a saját ellenségeinek megvásárlásával szerzett technikai előnyöket az űrkutatás, és a nukleáris fegyverkezés területén is.

A keleti fél pedig már a Mongol birodalom idején sok olyan vívmánnyal rendelkezett, ami nyugaton még nem létezett, és a jelenlegi nyugati kereskedelmi partnereitől is annyit tanult a gyártósorokon (s nyilván egyéb csatornákon) át, hogy meglepően gyorsan felzárkózott melléjük - egy látszólagos rendszerváltozással együtt.

Most ők kardoskodnak az AI-csatetéren, zömmel elég jól megválasztott színészekkel az élen.

Mindeközben az emberiség 85%-a ugyanúgy tele t...el ébred reggel, mert ismét azt kell csinálnia, amit a szíve szerint a legkevésbé se tenne, de mégis kénytelen rá, hiszen a rendszer miatt mindig szükség van anyagiakra.

Oda még nem ért el a társadalom, hogy az ember (és igen, a környezet / Természet) békén legyen hagyva.

Az ember legyen az iparért - vagy az ipar legyen az emberért?

Ha innen nézzük, melyik élet a jobb, és tartalmasabb?

A rövidebb, amiben megélik a fontos csúcspontokat (s a mélységeket is), vagy a hosszabb, amelyikben 70-80 éves korig a többség egy igazából ismeretlen gazdasági - politikai rendszert szolgál az élete zömében, már akkor is, amikor még nem ébred ennek a tudatára. Mondjuk ez mindig megvolt, csak a mértéke és az elfogadása változó.
Nem véletlen hívják társadalmi szerződésnek azt a jelenséget, amikor együtt élünk egy rendszerrel.
Az viszont jó kérdés: mikor érkezik be az életünkbe / tudatosul, hogy kezet rázott velünk a Társadalom nevű bácsi-néni, és mikor nyújtja ki a kezét feléd, hogy szerződést akar veled kötni?

Ha van ilyen emléked, kérled, szólj hozzá a bejegyzéshez!

Később jön-e még másik porszívó-ügynök, hogy hasonló kérdést tegyen fel?
(Nem. Jönni jön, te csak némán aláírsz.)

A finomabb, kíméletesebb verzió: egy "TársÚron" belüli rend érkezik időről időre, aki már lekezelt az Aktuális főnivel, csak jobb fejnek tűnik, mint a többi.
AI helyett AÚ.

Most, a digitális korban nagyon megkérdezném egy emailben Philip K. Dicket, mit gondol erről a jelenségről, és miket élt meg a szabadon eresztett gondolatfolyamai során, melyek úgy meandereztek, mint egy zabolázatlan folyó.

Jó esetben kivétel a "civilizált nyomor" alól a gyerekkor + a tanulási, ismerkedési, komálási, társaság-választási időszak - kb. 16-23 éves korig (de már a 4. év után is ezernyi civilizációs elágazás érkezik.)

Valóban: sokan tovább élnek - de az alap-modell nem sokat változott.
Végül -  ha "jó munkás" volt az ember, s jó pontokat gyűjtött az egyén a társadalomban, ezzel megkapott egy élhető nyugdíjat, így jó esetben a hosszú életet élő humánok esetén a rövid gyermekkori világ után megérkezhet még 5-20 évnyi "szabadszállás" - kinek, mennyi maradt még a szalagból.

Viszont: ez sem biztos, eleve már egy nagyvárosi lakásbérlet - biztosításokkal, egyebekkel sem olcsó, ha nem tehetős az ember. Minden ehhez a spekulációhoz idomul, és a mai technikai szükségletek - az AI gyűjtőnevű témával együtt - elképesztő erőforrást égetnek el. Környezetit, és anyagit egyaránt.

Energia-kérdésben Kína áll nyerésre: a Himálaya hegységből és a hozzá kapcsolódó többi hegyláncról, fennsíkról érkezik kis túlzással fél Ázsia éltető vize - ezt durván megcsapolták a hozzájuk becsatolt területekkel, ld. Tibet, Kelet-Turkesztán és Belső-Mongólia hegyvidéki határ-részei, Qilian hegység, Szecsuán, stb. 
Az "expanded China 2.0" bőven nyertes lett a versenyben az Európa számára elképzelhetetlen mennyiségű édesvíz tekintetében. 
Hatalmas vízerőműveket építettek fel mindenhol, a Yangtze folyón épített gigantikus gátrendszerrel többezer éves kultúrák nyomait dobták lazán a víz alá, köztük sok helyen a sajátjukét is, falvakkal és városokkal együtt; ilyet amúgy kicsiben az egykori román diktátor is megcsinált sok magyar és román faluval egyaránt kb. az utolsó 15 évében. 

A fejlődés eszméje és a verseny miatt tették mindannyian.
 
Ez volt a bolsevizmus hangja is. 
Falu -- kisváros - tanyavidék helyett menj szűkösen élhető, egyéniség nélküli paneltömbbe, ahol a szomszéd reggeli retyózását is hallod. Önellátó gazdálkodás és piacozás helyett menj az üzembe robotolni.

Valódi társadalmi (családi, baráti - nem rendszer által fogalmazott) kérdés: van, ahol az idősek tisztelete alapvető, így a leszármazottak kötelességüknek érzik, hogy gondoskodjanak róluk - annyira, amire tőlük telik. 
Rosszul fogalmaztam: nem csak az idősek esetén, hanem minden családtagra- és barátra is vonatkozott, egyes országokban jelenleg is működik, és néhol kieső társadalmak is léteznek - akár indián rezervátumokban, vagy kisebb szigetekben, s néhány megtűrt területen . 
Az idősek eltúlzott tisztelet-elvárása hallomásom szerint pl. Koreában kirívó, északon s délen is, és aki tud, vissza is él vele, képesek a mamik beülni székkel egy pláza kapujába, a fiatalabbaknak kötelessége őket kikerülni. 

A szorosabb társadalmaknál bármilyen gebasz esetén számíthat az ember legalább egy ágyra, vagy egy sarokba pakolt fekhelyre egy házban. 
Lásd: iszlám világ, de tudtommal a kínaiak közt sem jellemző, hogy bárki is az utcán maradjon, abba a kérdésbe most ne menjünk bele, hogy a mai kameraországban nem is lehet ilyen, ahogy Magyarországon is tabu volt bármilyen szociológiai probléma a kádárkorban, mert nálunk ugye "nincs baj." 
De létezik még pár ilyen ország, többen azt mondják, hogy éghajlati okokból alakult ki ez a szokás - teljesen más a túlzottan is komálós arab világ, mint a finoman szólva kevésbé szószátyár finnek univerzuma - ahol a '80-as években még élt a "nyitott ház hagyomány", ahol szabadon hagytak egy fekhelyet, az asztalon ki volt készítve 1 kancsó víz, s egy jókora kenyér, vagy ami volt. 
Délen a hő, északon a hű miatt szorult az ember a másikkal való kommunikációra.

A gigapoliszokban pedig sokszor mindenki le van sz..va.

Az alternatívák, a maguk természete szerint élő, részben önfenntartó organikus közösségek a kb. 150-200 év ipari változásai, gyorsulása alatt ki lettek húzva a papírról, viszont világszerte egyre erősebb hang érkezik e témában a  középutas, de inkább függetlenség-párti egyének + közösségek felől.

Nagyon érdekes lesz a végkifejlet - főleg egy ilyen tech háborgás mellett.

Mobil-kapitalizmus, és a Samsung Note széria (egykor) nagy méretei

 Az alaptémát a Goat Mobile Shop eme videója hozta fel:

Soha nem láttam senkin, hogy röhögött volna, amikor kijött a Note 2 :-)  Inkább csodálkoztak, furán néztek, értetlenkedtek, hogy a betyár mindenségit, ez mekkora gép, de biztos nehéz zsebben vinni, hogy lehet ezzel közlekedni?

 

 Ó, viszont milyen jól használható a billentyűzete, mennyire jók a színek (s igen, a fekete valóban fekete.)
Akkoriban zömmel a HTC pár telója, vagy a korai iPhone, esetleg egy közegnek még a Nokia egyes erősebb gépei voltak a meghatározók - melyekről te is csináltál pár nagyon jó kisfilmet.
2-3 éven belül persze rájöttek az emberek, miért szerettük meg, hiszen általános lett a kijelző növekedése.
Pont aktuális időben érkezett a videód, mert most krepált be a Note (20/U.) akkum, a gép kinyílt, mint a kagyló.

Anno a samu S1-el kezdetem kicsit "kötődni" a gyártóhoz - amúgy soha nem leszek márkahű, sok gyártónak van sok jó gépe, és sok rossz eszköze is, ahogy látom; notebookban a minőségével az apple talán a legjobb, de mégsem biztos, van más út is - kinek mi, és mire, akár teljesen független oprendszerekkel. (Olyasmi ez, mint a kultúrában a mainstream és minden más, a főáramú zene, irodalom, szórakoztatóipar folyik a csapból is, nekem kerülnöm se kell, mert kiver tőle a víz, hiszen bőven van más, ami izgalmas és saját íze, színe van.)

Aztán megláttam 2-3 ismerősnél a Note 1/2 közül valamelyiket, és nagyon megnyert, mert volt benne valami, ami pont az igényeimnek való: egy sűrűn jegyzetelő, író - blogoló, fotózó, olvasó, hangokat rögzítő, zeneőrült fazonnak pont jól jön bármikor útközben, a nagy felületen nem megy félre minden második karakter bepötyögése, az S-Pen pedig időnként egy valós "áldás" (a kézírást is máig szeretem, rajzolok is, jegyzeteknél a 2 formát pedig jól ötvözi, és rakás app létezett az alkotáshoz már a Note 2 idején is, ma pedig már szinte végtelen...)

Akkoriban a még újnak számító, nagy kijelző szintén tetszett, így elkezdtem rá gyűjtögetni, majd szolgáltató - bónuszpontos rendszeren belül sikerült megszerezni a Note II-t.

Ha már szóba került a phablet kifejezés: egy szigetközi kenutúrán - de lehet, már előtte is - a barátaim "kis TV-nek" keresztelték el 🙂

Amúgy igaz, előtte jópár évvel is olyan ős-okostelót használtam, ami "nekem való" volt, és más típusú ceruza is érkezett hozzá: a Nokia 5800 Express Music. A Symbian miatt nyilván lassabb volt, viszont a zenehallgatásra hegyezték ki - abban pedig sok versenytársán túltett - nem kizárt, hogy máig, max az azóta megjelent audio kodekeket / konténereket nem ismerné fel.
Az sd-n lévő helyi zene lejátszása a megfelelő szoftverrel és fülessel, egyéb kimenettel hibátlan volt.
Androidon pl. a Poweramp lejátszó liszenszelt verziója ért az előző hangzásának közelébe, bár állítólag egyes droidos Sony telók (walkman) is erősek voltak az átlaghoz képest.

Vissza a Note-szériára: soha nem váltogattam sűrűn a telefonokat - vagyis számomra inkább zsebszámítógépeket - ha bejött valami megérős szolgáltatói lehetőség (pl. készlet-kipergetés), esetleg azzal éltem, pl. szintén egy fotózásra specializált, azóta kinyírt Samu-vonallal (K Zoom 2ezer ft-ért...)

A Note 2-nek emlékeim szerint kb. 3-4 éves életet becsültem, mint egy replikánsnak :-) alapvetően elégedett is voltam vele: a külső sd-t tudtam bővíteni, vagy cserélni, így már volt pár előny:

- ha a zenékkel, ebookokkal telepakolt "mindennapi bkk-s - munkába utazós verzió" kellett, az volt benne;
- ha táj, makró, zivatar, koncert, stb. fotóznásra mentem, ami rögzítette a GEO adatokat is a dslr gép mellé, akkor meg az a kártya került bele.

A főleg téli hidegben, kirándulásokon megbuggyanó akkut bármikor ki tudtam cserélni, cserepéldány nélkül nem is indultam el távolabbra - és a csere valóban kb 20 másodperces művelet volt.
Ha nem értünk a műszerészethez, akkor is faék egyszerű művelet volt a csere.
Odafigyelés + patt, katt.
Teltek az évek, jól működött, bár lassult 2-3 év múlva, és már nem kapott új droid verziót.

Aztán jött a meglepi: akkori munkahelyen, cégen belül megkaptam egy használt Note 4-et, ami leszolgált már egy évet, a korábbi tulajdonosa már a Samu utód-Nótáját dalolta.

2015 körül kaphattam meg a 4-est, és 2020-ig elsődleges telefonként használtam, pedig a természeti jelenségek megörökítése végett kapott bőven port, kunsági homokot, szelet, esőt (felhőszakadást), de hőt is rendesen.
Viharvadászatokon és más időjárási - természeti események megfigyelésével jó társunk volt  - de pár természetközeli indie zenei fesztivál, hagyományőrző rendezvény 3-4 napjának a porát, hőjét is kibírta.
Vigyáztam rá, de nyilván leesett párszor: esés csak annál nincs, aki soha nem megy ki a szobából :-) De azt is jól bírta.
A végén mondjuk egy erdélyi, túlpakolt út legvégén már sérült a borítás egy kiesésénél a peronnál.

De a Note 2 és a Note 4 hosszú életének a titkában (ha nem is teljesen, mert nem lehetett rossz a HW/SW konfig sem) biztos, hogy benne volt a cserélhetőség is: megvettem hozzá a gyártói tartalék / pótakkut, akkoriban ez talán 5-7ezer ft-on belül elérhető volt. (A neccesebb utángyártottak jóval olcsóbbak, de azokat inkább kihagytam, állítólag orosz rulett-kategória.)

Természetesen a powerbank is alapfelszereléssé vált a sok többnapos, néha sátras túrán.

A gyengülő akku után, ha a garancia is lejárt már - a gyári szerviz helyett sokan állítólag inkább már egy új eszközön gondolkodnak, a meggyőző marketing pedig segít is nekik idő előtt dönteni.

Vissza a gyakorlatra: ez a pótakkus, "bankos" Note 4 konfiguráció simán kibírt egy 2019. januári gyimesi - kelet-erdélyi túrát is, ahol rendszeresen kb. 20 percekre odakinn, az erkélyen hagyott ketyere (ablak mellett, kesztyűre rakva azért) - éjjel-hajnali hangfelvételek készítésénél se murdált meg, pedig ott helyektől függően Januárban a -12, -25 fok sem ritka, igaz, mára ott is enyhébb sok tél.

Mindeközben volt egy Honor View 10 telóm is, amit kompakt utazó fotó- s videórögzítőnek használtam, sim kártyát soha nem látott, csak wifit, az akkuja alig 2 évet bírt ki.
A cserélhetőség 2017 után ugye már nagy ritkaság volt.

Egy nagy problémája viszont már megvolt ekkor is a Samuknak, hiába tartoztak a zászlóshajók közé: a frissítések limitált lehetősége és az egyre durvább túlárazás.

Tudom, pár éve a frissítést jól kitolták már kb. 3-4 droid verzióra, de az szerintem elég gáz volt, hogy vegyél 1-2 évente kb. Macbook air, vagy korábbi alapszintű Macbook áron egy új ketyerét, amiben mellesleg sokáig igazi újdonság se volt, a kamerák fejlődése is vegyes, CSAK a nagyobb felbontástól nem lesz önmagában jobb a kép, 8K videót pedig használjon az, aki tényleg éli a filmezést, de ők inkább kamerát fognak használni.
Aki játékos, az pedig úgyis vesz valami arra való konzolt, telót, vagy gépet.

Az se lenne feltétlen baj, ha egyes Linux alapú disztribúciók update-ciklusához hasonlóan menne az egész, azaz pl. a fontos alap-komponensek frissítése megtörténik, amivel szintén alapszintű szoftverek is frissíthetők, és biztonságosak maradnak.
De az fontosabb a gyártónak, hogy minél vékonyabb házba kerüljön a ketyere - gyakorlatilag a házban egymásra erőszakolt hardware-ekkel...
Közben mindenki kap egy jókora ai-marketinget, hogy simán lehetsz szuperhős a szelfiken, vagy megérkezett a multifunkciós ai barát-barátnő asszisztens, stb.

Amik aztán igazán kivágták nálam a biztosítékot: egy flagship telefon esetén - mint az utolsó Note szériában - azért még volt lehetőség a mSD kártyával történő bővítésre, 1 terráig. Eleinte csak az iPhone verziókból hiányzott a bővíthetőség, majd mindenki más is rájött, hogy ezzel is jót lehet kasználni.

Ezért már a legtöbb eszközön nincs külső tárhely támogatására lehetőség, talán csak a középkategóriában, vagy egyes kilógó márkáknál (pl. Fairphone.)

Valamit majd kitalálnak a játék- és marvel- vagy Hollywood-mániás embereknek, hogy rátesznek valami ledes, kamu sarki fényes, Star wars-járműves dekorációt a hátlapra, vagy 4 év múlva valamelyik ai / llm-el kombinált jelzőfény az egyik hollywoodi filmes lény - mondjuk egy Predator, vagy Dar Veder - 3D-ben kivetített verziójával fog ébreszteni, nyakvágósan - közben az egész oprendszer már a cloudból fog működni, csak pár app lesz fix, a többi maximum gyorstárazva lesz.

Aztán a másik randa húzás a jack dugók támogatásának megszüntetése volt rengeteg eszköznél.

De azt se tartom korrektnek, hogy a telefonon és a simtartó-nyitó tűn kívül lassan semmi más nincs a dobozban, "zöld" irányelvekre hivatkozva.
Pedig egy minőségi, és kellően hosszú kábel + töltőfej + a teló szintjének megfelelő fülhallgató alapvető keellék kéne, hogy legyen.
Ezt korábban a Note szériák jól megoldották, minőségi termékekkel.

Helyette mehetünk a közeli x-y boltba valamilyen kábelt és fejet venni, vagy megrendelni az egyik verziót valamelyik T betűs webáruházból :-) , és ha szerencsénk van, az kibír 5 hónapot.

Sajnos az az alap már nincs meg a gyártóknál, amit a felhasználó által is megérthető modularitásnak nevezhetünk; emlékszem, pár műsorod érintette ezt a témát is.
Közben pl. az EU is szorgalmazza a könnyű akkucsere lehetőségét, de talán pont Európa az, ahol a népesség a legkevésbé domináns a Silicon valley és Kína cégei számára - demográfiai szempontból, számok alapján legalábbis.
Mellesleg sokszor még kritikusabbak is vagyunk, mint mondjuk a USA népei.
Bár kis ellentmondás: hiába élünk egy gazdasági övezetben, a különbségek itt (is) nagyok.

Vissza a Samukhoz: a legutolsó telefonvételem egy S. Note 20 Ultra 5G volt, valamikor 2021 elején. Igaz, áron alul, és pár nappal ezelőttig kiválóan is működött.
Bár az 5g teljesen felesleges volt a hazai kiépítetlenség-kis lefedettség miatt, nem értem, miért nem volt kapható 5g-mentes változat.
Hamar ki is kapcsoltam ezt a modult; amolyan *vakítás-témának tűnt nekem, amikor sok helyen még stabil 4G hálózat is csak papíron létezett, és csak az akkut merítette ez is.

Hozzá kell tenni, amellett, hogy a 20. sorszám után kinyírták a Note szériát (legalábbis névben / összefésülték az S Ultrákkal, de lényegében megszűnt a különálló brand), kinyitható szériákat készítettek, amit még soha nem fogtam kézben, amúgy kíváncsi vagyok, mennyi ideig fogják bírni szakadás nélkül.

A 20-asom akkuja nemrég mondta fel a szolgálatot - amúgy kíméletesen használtam a telót / aksit, a korábbiakhoz képest kevesebbet volt kinn velem, ritkán használtam gyorstöltést, tartottam a kb. 15% - 85% közti javasolt töltést, stb., a fényerő se ment 100%-on, sok akkukímélő rutint használtam. Sőt, sokszor minden második napon simán pihent a telóm, kommunikálni máshogy is lehet.
Már nyár elején jelezte a rendszer, hogy gyengül az akker, irány a samu szakszer, zúgjon a cserebogár. Valóban gyengült a teljesítmény már egy ideje.
Előző hétvégén végül totál megadta magát. Kaptam javaslatokat, hogyan szedjem szét a telót, és cseréljem ki magam az akkut. Megnéztem, és köszönöm, de nem, mert elrontom, nem vagyok műszerész alkat, a tech világ inkább a szoftveres részhez / linuxhoz / webfejlesztéshez / blogoláshoz köt, de a vasakhoz ne nyúljon olyan, aki nem vasas :-)

A telefontest megnyitását viszont szépen megoldotta magának az akku:

Láttam reggelre, hogy púpos, elkezdtem leszedni a szilikon tokot - hát lám, jön vele együtt a hátlap is!

Kinyílt, mint egy kagyló.

Beleláttam a droid / replikáns szervezetébe, ami eddig egy zárt rendszer volt számomra: igen érdekes logikával van összerakva - ragasztózva.

A megduzzadt akku számtalan hardware-elem közt található, abban reménykedem, hogy nem nyomta szét a lényeges belső szerveket, ez mostanság fog kiderülni, amint megnézi a szervizes.
Biztos van oka, hogy nem a hátlap mellé tették közvetlenül (pl. a kamera-rendszer), de őszintén szólva: rossz volt ránézni.

Még a sim-tálcát is lehetetlen kinyitni, utánanéztem, mielőtt bármihez nyúlnék: nem is ajánlott azzal próbálkozni, mert jobb esetben megsérülhet, rosszabb esetben begyulladhat.

Ebben a samuban a méretéhez képest tényleg nagyon pici - közben 1 kisebbnek számító márka, a poco már kihozoz 8000 m.amperest is - bár biztos vagyok benne, hogy ott is "csudaszép" lehet a belső tér.

Itt esett le igazán, hogy mekkora marhaságnak látom azt a versenyt, ami manapság az utsolsónak tűnik az okostelók közt, miután külsőre már szinte meg se lehet különböztetni őket: a szín is csak annak jelent valamit, aki vágja, épp melyik márka milyen színű ketyerét adott ki, szóval lassan az alak (kerek, vagy szögletes) után csak 1 paraméter maradt a telók külső versenyéhez:

A vékonysági háború.

(Mint a szupermodell hölgyeknél a '90-es években, vagy korábban Twiggy.)

A Note 20 esetén a 7.5 centi szélesség, 16cm körüli magasság eleve csak valami (kis)kabát belsőzsebbe fér el normálisan, vagy legalább kistatyóban, retikülben, zakó-blézer belső zsebében (már ha olyan a szabása), a tájat járóknál a túraöltözet, vagy a katonai - horgászvadász és őr-cuccok esetén fér el, ott direkt nagy - mély zsebek vannak; vagy jó lehetőség egy övre szerelhető speckó tatyó, elvégre bő félmilkás ketyerékről van szó.
A sima nadrág / szoknya, ingzseb kb. kizárt - kivéve, akit nem érdekel, ha kilopják a farzsebéből (páran amúgy lazán úgy viszik az adataikat... még a város pocsék részein is.)

Ez a méret pedig mára nem a Samsung Galaxy S Ultra család (ex-Note) sajátossága, hanem majd minden márkáé, talán a szélességnél - magasságnál lehet pár mm különbség, az alaptémához visszatérve: akik anno nevettek, nem gondolták volna, hogy gyakorlatilag "nyert" a Note mérete, eleve rengeteg internet-felhasználó inkább a mobileszközöket használja, esetleg okos tv-vel párosítva, így nem kell áthívni a szomszéd srácot ahhoz, hogy "szerelje meg az internetet."

Persze van pár zsebrevágható méretű teló, amit direkt azoknak készítettek, akik csak telefonálnak, sms-eznek, facebook - messengereznek, tiktakoznak, de nem tiltakoznak, mobilvásárolnak, készítenek pár szelfit, családi képet, megnézik, hol jár a busz / vonat, esetleg megnyitják az index, vagy Nők lapja online-t a villamoson.

Ehhez a szélesség-magassághoz jár kb. 0.7cm vastagság.
Akkora bűn lenne egy erőgépnek (elvégre ha azt nézzük, sok notebooknál erősebbek a zászlóshajó-telók) kb. másfél centi, vagy akár annál is nagyobb vastagságban gyártani őket? Nem lenne annyire "sexy", és divatos, ha vastagabb lenne a zsebgép?

Szétnyíltan látva a Notit az tűnne logikusnak, ha legalább dupla ilyen vastag lenne, főleg, hogy még az S-Pen is hozzá tartozik, és igen, talán ideálisabb lenne másik hely a sim / sd - tálcának is, az akkunak pedig hátul megadnák a nyitási lehetőséget.