Pszichedelikus desert rock a műfaj egyik papájától és az újabb trónkövetelőktől
Gary Acre neve a Yawning Man-ből (és még: Ten East, Yawning Sons) lehet ismerős - aki esetleg úgy tudja, hogy a Kyuss számít a stoner / desert rock műfaj alapzenekarának, nincs teljesen igaza.
Persze a nyolcvanas évek végén a Palm Desert környékének a városból a sivatagba kiruccanó zenészei / rajongói között ott voltak ők is, viszont az első sivatagban tartott generátor-partikat a Yawning Man tartotta - gyakorlatilag a haveri körnek.
Persze ekkor még jóval "tömörebb" zene jellemezte őket (ma már csak a The Birth Of The Sol c. demógyűjteményen lelhetjük fel e kor mementóit), míg legelső albumuk (ami 2005-ben jelent meg) már egy jóval tágabb zenei spektrumot felölelő, sokkalta lebegősebb, pszichedelikusabb instrumentális zenét tartalmaz.
Gary Acre révén ez a szabad, végtelen, de mégis könnyen befogadható lebegés került az ausztrál dob-gitár duó, a Hotel Wrecking City Traders egyébként jóval morózusabb és zajosabb, többnyire stonerként definiált, ám az általános panelektől eltérő, jóval pszichedelikusabb és ösztönösebb zenéjébe. A hanganyag mindössze két számot tartalmaz, ezek persze nem rövidek, ám annál sodróbb lendülettel vezetik végig a hallgatót a hullámokon, dűnéken és csúcsokon. A Hotel Wrecking City Traders bandcamp oldalán elérhető (ha jól tudom, minden) kiadványuk, köztük a Gary Acre társaságában készült 12 inches EP is - így hát innen is hallgathatjátok a 2011-es év szerintem egyik legjobb lemezét - de akár haza is lehet vinni flac, AAC, ogg, 320kb/s mp3 formátumban.
Schmidt Éva neve kevésbé cseng ismerősnek a magyar ősvallás és hitvilág iránt érdeklődő közönség számára. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy Urál-menti nyelvrokonainknál talált szálakat, míg manapság sokkal divatosabb az emigránsok igen fantáziadús elméleteire hivatkozni. A másik ok pedig halálának körülménye lehet.
Visszakanyarodva az uráli szálra, hiszen az egy olyan kulturális és földrajzi régió, ahol számos nép otthonra lelt etnogenezise folyamán – így az uráli (ugor) népek mellett számottevő a türk népek jelenléte, de egykor az észak-iráni népek hatása is igen jelentékeny volt. A jól ismert (az iskolában is unalomig tanított) nyelvi családfa, ami szerint finnugorok vagyunk, keleti ágként jelöli a hanti és mansi népeket (ők az ugor ág), de a távolság, ami köztük és a nyugati finnek közt fennáll - igen nagy. Talán, bár ez biztos támadható hasonlat, akkora lehet, mint az indoeurópai nagycsaládon belül mondjuk az angolok és a perzsák/afgánok/indiaiak közti nyelvi- és kulturális távolság.
Valahol ide tartozik még, hogy Schmidt Éva maga is úgy gondolta, hogy gyökereinkben ugyanakkora jelentősége van az ugor, mint a türk vonalnak. Az Urál vidéke pedig, ahogy fentebb is említettem, népek olvasztótégelyének számít már időtlen idők óta: korábban az ős-európaiak, paleo-szibériai népek – majd részben az ő keveredésükből születő uráliak különböző csoportjai mellett a Mongol-felföld irányából több hullámban nyugatra áramló törökség már legalább a hunok óta e térség alapvető nép/nemzetségalkotó tényezőjévé váltak.
Schmidt Éva már gyerekkora óta igen fogékony volt e világ felé, ezt a korábban róla készült filmek kitűnően be is mutatják (lásd: Sámánmítosz 1/2.)
Most nem térnék ki a teljes életpályájára, azonban érdemes megemlíteni, hogy ő volt az, aki a térségben folklór-archívumot alapított, és elkezdte összegyűjteni a hantik látható és kevésbé látható világának élő, a hagyományokban létező vagy a kettő egyvelegeként értelmezhető mindennapi szellemvilág dokumentumait. Az ő munkásságának nyomán kezdett el újjáéledni valamiféle nemzeti öntudat, ami ugyan el nem tűnt, de jócskán a felszín alá került a szovjetkorszakban.
A jelentős fordulat azonban akkor állt be, amikor Schmidt – lelkének egy részében legalábbis – hantivá vált. Az elmondások szerint a helyiek meglátták benne azt a személyt, aki valamilyen módon kapcsolatban áll az ő belső világukban, az őket körülvevő természetben létező szellemekkel. Ez az út természetesen nem volt könnyű – s idővel tragikus véget ért – a mi nyugati gondolkodásunk szerint legalábbis. A kazimi hantik között gyűjtött anyag jelentős részét – Schmidt végrendeletének és a hanti hitvilág által megkívánt szokásoknak megfelelően – el kellett égetni. Az öngyilkosságot követően a folklórarchívum dolgozószobájában lévő összes hétköznapi használati tárgy, könyv, és maga a néprajzi gyűjtemény is – szintén a végrendeletben foglaltak szerint – a környék “konkurens” sámánasszonya által került megtisztításra és kiválogatásra – részben ő döntötte el, mi az, amit el kell égetni, és mi az, ami maradhat.
Maga a gyűjtemény pedig rendkívül nehéz úton került Budapestre, azonban ez még mindig nem jelentette azt, hogy feldolgozhatóvá is került, hiszen gyűjtője bizonyos okokra hivatkozva – 20 évre zároltatta.
Minderről azonban a továbbiakban beszéljen helyettem a Schmidt Éva hagyatékáról és életéről, munkásságáról szóló film, amiből fény derül a történtekre és az események keretében az uráli népek hitvilágára is.
Végül álljon itt egy megjegyzés a film margójára napjaink cserépdarabokból összetákolt ezo-miszticizmusának kapcsán.
Szerencsére maga a történet, bár kétségkívül a sámánsággal áll kapcsolatban, nem lesz vonzó a ma burjánzó ál-ezoterikus, lila (pénz)ködben úszó áramlatok követői számára: itt nincs stresszoldás, nincs eszeveszett boldogságkergetés, sem pedig bediktált kiegyensúlyozottság-séma. Az egészségmegőrző-bio-biznisz teljes mértékben kilőve.
Cserébe egy nehéz útról kapunk erős képeket, ami mindig is volt, és mindig lesz.
Nemrég volt egy kis Merzbow itt a blogon, és arra gondoltam, miért ne legyen folytatása az esetleges olvasók végleges elriogatásának :)
Az o /\/\ /\/\ egy szlovák experimentális / blacknoise project, a velőtrázó zajokért Jozef Tušan Úr a felelős. A bandcamp-en meghallgatható / letölthető album a jó noise / drone hagyományoknak megfelelően egy cseppet sem dallamos, melegségnek, feloldozásnak, felszabadultságnak nyoma sincs. Ha netán ezt keresnétek, kerüljétek el messziről ezt a lemezt, ami a rideg, monoton ipari zajzene és a black metal gitártémák egész jól működő keveréke. Repetitív, mélybe rántó rettenet.
Muszáj volt itt is elhelyeznem ezt a Gagarinos űrjátékot, főleg, hogy folytatni szándékozom a pszichedelikus sorozatot. A kiváltott érzelmekről bővebben: The Cosmic Dead - Psychonaut
Egy teljes Goatsnake koncert, amit az idei Hellfest-en követett el a doom metal ősmammut - ráadásul elég jó minőségben csücsül a youtube-on.
A gitárok búgó / daráló hangzása nem véletlen tűnhet ismerősnek sokak számára, ugyanis Greg Anderson pengeti őket (Sunn O))), Burial Chamber Trio, Teeth of Lions Rule the Divine, egykor Burning Witch stb.)
Nem is olyan rég, úgy 2008 táján Al Jourgensen csapata, a minden idők legjobb iparimetálját mívelő Ministry (ismét) feloszlott, ráadásul az oszlást igen hatásosra tervezték - ugyanis G. W. Bush-al egy időben távoztak a porondról. Persze sejthető volt, hogy inkább a buli része a feloszlás - ehhez ők nagyon értenek, és persze közben kijött egy-két kiadvány is: remixalbum, koncertalbum, DVD, újraértelmezős album "régiúj" számokkal - tehát kb. mint egy aktív periódusukban, bár zsír új anyagot persze nem készítettek.
Nemrég aztán nemhogy hírek kezdtek el keringeni a Ministry folytatásáról, hanem egyenesen odavágták a pofánkba, hogy jön az új album, aminek már neve is van: Relapse, és 2012 elején várható a megjelenése. Gondolom Obamát is megutálták, így van ismét inspiráció, aztán a Bush-trilógia után jöhet a Barack-trilógia - csak egy a lényeg: ha Ministry, akkor düh!
Egy-két aranyos videó is készült a "munka" folyamatáról, a Fémforgács újságos kolléga meg is jegyezte, hogy érdemes pár pillantást vetni Al Apó állapotára - a zenére nézve ez náluk bíztató jel, azt hiszem, ismét jó albumnak nézünk elébe :)
